Bemutató bemutatót követ a Vojtinában. Vasárnap lesz legújabb előadásunk, a Sánta kacsa, vak tyúk premierje. A népszerű meseíró, Ulrich Hub története két nagyon szerethető, de jellemükben teljesen eltérő karakter útját mutatja be a barátságig. Ezzel a darabbal debütál rendezőként Hell Krisztina, a Vojtina bábművésze. Arról faggattuk, miért szerette meg ezt a mesét, kikkel dolgozik és ajánlaná-e nagyobbaknak is az óvatos Kacsa és a fényt árasztó tyúk nem mindennapi történetét.

Miért erre a történetre esett a választásod, amikor rendezői feladattal bízott meg a színház?
Hell Krisztina: 2013-ban a Magyarországi Bábszínházak Találkozóján láttam Hoffer Károly egyszemélyes előadását, Ulrich Hub Nyolckor a bárkán című történetének színpadi adaptációját, ami nagy hatást tett rám. Egyből beleszerettem a történetbe és a nagyszerű szövegbe. Így amikor 2024 őszén Terka (Láposi Terka, a bábszínház művészeti vezetője- a szerk.) megkérdezte, hogy lenne-e kedvem rendezni, egyből eszembe jutott Ulrich Hub. Ahogy rákerestem az interneten, találtam tőle egy jópofa könyvet, amit még nem ismertem. Ez volt a Sánta kacsa, vak tyúk. Szerelem volt első olvasásra. Nagyon megfogott a történet, imádtam a filozofikus gondolatokat, nagyon tetszett a képi világa, a magyar fordítás, a humora, a helyzetek feszültsége, hogy vannak tétek: át tudunk-e menni egy szakadékon úgy, hogy nem esünk bele, miközben mind a ketten segítségre szorulunk. Tudtam, hogy ez az az anyag, amivel szívesen foglalkoznék.

Hogyan jellemeznéd ezt a két figurát, a sánta kacsát és a vak tyúkot?
H.K.: Nagyon eltérőek, nagyon különbözőek, és nekem pont ez az ellenpontozás tetszik, hogy két ennyire különböző karakter hogyan tud kijönni egymással? Hogyan tudnak bármit is csinálni közösen. A sánta kacsa elzárva, magányosan él a baromfiudvarban, óvatos, körülményes, és a szerző jellemzését idézve: kiábrándító, mint egy felmosórongy. Teljesen megváltozik az élete, amikor berobban hozzá a Vak tyúk, aki jellemében teljesen a kacsa ellentéte: kalandvágyó, optimista, mindig napfényt áraszt, pörög, mindent ezerrel csinál, nagyon lelkes, nagyon akarja a dolgokat. A tyúk elképesztő energiája átragad a kacsára is, és úgy dönt, hogy megkockáztatja az utazást, amire a tyúk hívja fáradhatatlanul. Nagyon izgalmas, hogy hogyan változnak meg az útjuk során, hogyan simulnak össze és lesznek barátok a történet végére.

Ez az a közös nevező, amivel ők egymásra tudnak találni? Jól kiegészítik egymást vagy pótolják egymás személyiségének hiányait?
H.K.: Igen. Szerintem ez a kulcs: valaki betoppan az életedbe, aki hoz egy más nézőpontot és úgy döntesz, hogy igen, erre volt szükségem, ezzel tudok menni és ettől csak jobb lesz az életem.

Hub szerteágazó területeket ötvöz zseniálisan egyazon mesében. Érinti a fogyatékkal élők helyzetét, számos olyan kérdést, ami a barátság mérföldköve lehet, közben mindezek a témák szépen illeszkednek a két figura bátor kalandjába. Rendezőként hová helyezted a fókuszt?
H.K.: A fókusz mindenképpen a barátságom van, azon, hogy hogyan alakul ki egy barátság. Mellette természetesen nagyon fontos témákat érintünk még, akár a születésélményünk hatása az életünkre, a bizalom jelenléte, a titoktartás fontossága, félelmeink legyőzése, komfortzónánk elhagyása és igen, a fogyatékkal élők megsegítése is.

El tudod képzelni, hogy ezt a mesét valamilyen verzióban idősebbeknek, felnőtteknek is játsszátok akár?
H.K.: Mindenképpen. Én nagyon ajánlanám felnőtteknek is. Szerintem van az előadásnak egy olyan rétege, amin érdemes elgondolkodni felnőtt fejjel is. Például észrevesszük-e ha boldogok vagyunk, vagy csak hajszoljuk a boldogságot nap-nap után? Uralkodhatunk-e másokon csak azért, mert azt gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk, mi a jó nekik? Szóval mindenképp invitálnám valamennyi korosztályt.

Kik voltak az alkotótársaid az előadás létrehozásában?
H.K.: Schneider Jankót választottam tervezőnek, mert már többször dolgoztunk együtt, és imádom a vizuális világát és a kreativitását. Zeneszerzőként Cseri Hannát kértem fel, mert szerintem csodás dalszövegeket tud írni és számítottam a bolondos és az érzékeny oldalára egyaránt. Treitl-Vári Bettina nélkülözhetetlen rendezőasszisztens. Szemán Bence (és édesapja) készítette el a díszletet és ő felel a hangosításért is. Nánási Barnabás csodás fényeket varázsolt a színpadra. Oláh Richárd, Nádasiné Szegedi Éva, Kiss Antalné Kati munkáját dicsérik a gyönyörű bábok. A színészek, Baditz Dávid, Telenkó-Oláh Tímea és Dömötör Anna pedig egy olyan trió, ami egyszerűen főnyeremény! Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett az előadás megszületésében.

Az interjút Vajland Judit készítette.