Láposi Terka
Láposi Terka
Feltöltve 2021. január 7.
![]() | Láposi Terka (Teréz Izabella)
játszószínház művészeti vezető
lapositerka@gmail.com
|
1992-1998 között közel 14 előadást tervezett a bábszínháznak, mely előadások bábkészítésében aktívan részt vett. 1996-tól folyamatosan alakítja a bábszínház interaktív bábos foglalkozásainak tematikáját és metodikáját. Ennek eredményeként azóta is egy sajátos, csak erre a bábszínházra jellemző tematikus program valósul meg, mely 2003-ban a játszószínház nevet kapta. 2001 óta a színház arculatának gondozása és kiállítás tematikájának összeállítása is feladatai közé tartozik. A bábszínház színházi nevelési programjának koordinátora és vezetője.
1998-tól tagja és egyik vezetője a bábszínháznak.
Születési idő, hely:
1962. Gyula
Végzettség:
1984 – vizuális kommunikáció szakos tanítói diploma (Tanítóképző Főiskola)
1986 – „C”- és „B”- kategóriás művészeti oktatói működési engedély bábcsoport vezetéséhez (Magyar Népművelési Intézet)
1989 – rajztanár szakos végzettség (Bessenyei György Tanárképző Főiskola)
1991 – Budapesten vizuális kommunikáció tanfolyamon szerzett tanúsítványt (Iparművészeti Egyetem)
1995 – néprajz szakon etnográfusi diplomát kapott (Kossuth Lajos Tudomány Egyetem)
2010 – Budapesten színháztudományi Mesterképző diplomát szerzett (Károli Gáspár Református Egyetem)
2012 – a Magyar Drámapedagógiai Társaság által meghirdetett drámapedagógiai tanfolyamon drámapedagógus szakképesítést szerzett
Elismerései:
2014 – Debrecen Kultúrájáért Díj
2015 – Az év művésze (Debrecen)
2016 – Csanak József díj
Vele készült interjúk:
„Művészettel nevelni az ember legspecifikusabb lehetősége”
A bábművészet és az a bizonyos ruhadarab
LOMTALANÍTÁS a drámafoglalkozás-vezető szemével
Az anyaghasználat és a gondolati sík koherenciája
„Érezhető volt az idő feszessége és elnyúlása.”
Kiskakas, aki a gyémánt félkrajcárnál is értékesebbre lelt
„Életkortól függetlenül képesek vagyunk a segítségnyújtásra...”
A színház alanyi jogon jár mindenkinek
Legendás bábművészek kortársi diskurzusban, két kiállítás terében
Életkorok feloldódása
"Te mit csinálnál ebben a bármiben?" - Mese a Mindenről, a Semmiről és más furcsa mesék interjú
„Olvasmányaim között előkelő helyet adok H.-G. Gadamer írásainak, aki szerint „a játék beteljesedését az úgynevezett képződménnyé való átváltozás hozza meg, mely műalkotásokban ölt testet”, s így a „művészetté átváltozott játék kifejez valamit a maradandóan igazból”.
Szeretem Hankiss Elemér a játékról alkotott lírai szintézisét is: „a játék a szabadság és az érdek nélküli öröm birodalma, az ember egyik legbiztonságosabb szentélye marad ebben a világban. ... Ez az egyetlen pont a világban, ahol tökéletesen megvalósul az esélyek eszményi egyenlősége”.
Az elmúlt években Eugen Fink „libabőrősséget” okozó gondolata néha bátorságot adott titkok megközelítéséhez, és folyamatosan segít fókuszálni: „Amikor játszunk, különös történést és boldogságot élünk át, a teremtés élményét: bármivé válhatunk, a lehetőségek végtelen sora áll előttünk nyitva, a szabad és korlátlan lehetőségek illúziója hat át minket”. …„ A gyerek a meghatározatlan minden, az idős ember a meghatározott kevés, sokként születünk, és egyként halunk meg”. Jelenlegi élethelyzetemet ezek a gondolatok keretezik.”