A művészeti folyamat lépései

Láposi Terka (a művészeti projekt vezetője):
”DE JÓ CSAK LENNI!”
ALKOTÓMŰHELYÜNK FELJEGYZÉSEI

Első kreatív napunk - 2022. május 23.

A Vojtinában találkozott az alkotói kör: Róbert Júlia, Bartal Kiss Rita,  Asbóth Anikó, Oláh-Bebesi Bori és Láposi Terka

Megismerkedtünk a kutatási anyagból gyűjtött történetek Róbert Júlia által megírt színházi előadás szövegének első változatával. Humoros, izgalmasan változatos szövegkönyvet kaptunk Julitól, mely minden szempontból követi a gyermekek eredeti megszólalásait. (a szövegkönyv megszületésének metódusáról külön beszámolóban olvashattok)

Részleteztük, értelmeztük a kutatók által kialakított fő-, illetve altémák lényegét, a gyermekek által megélt tevékenységek körét. (a kutatók fő-, illetve altémáiról külön összefoglalóban olvashattok)

Második kreatív napunk - 2022. május 30-31.

Látogatás két debreceni óvodában.

Helyszín: Százszorszép Óvoda (május 30.), Ispotály Óvoda (május 31.)

A látogatás célja: A szöveg és a kutatásban résztvevő óvodások találkozása. Megtapasztalni, hogy a gyerekek történeteiből megírt szövegkönyv egy-egy szövegrésze miképpen hat a kutatásban résztvevő korcsoportra.

Az óvodákba a kutatók mellé négyen kapcsolódtunk. A szövegkönyvből egy-egy részletet választottunk ki, melyeket megismertettünk a gyermekcsoportokkal. A szövegrészek felolvasása után kíváncsiak voltunk, hogy az óvodások egyéni értelmezéseik síkján hogyan látják saját referenciacsoportjaikat, saját életkorú társaikat, és saját történeteiket. Az is érdekelt bennünket, hogy a „történetértelmezésük” hogyan hat vissza ránk, alkotókra. Mind a négy gyermekcsoportban más-más szövegblokkot használtunk, éppen azért, hogy minél szélesebb horizonton érzékelhetők legyenek a gyermekek reflexiói. A gyermekekkel való együttműködés zárásaként felkértük őket, hogy alkossanak, rajzoljanak nekünk az ismertetett történetekről. Tervünk, hogy ezeket az alkotásokat a színházi előadásban is alkalmazzuk.

Az óvodákban a gyermekek között megélt tapasztalataink a művészi alkotói folyamatban több új nézőpontot nyitottak meg számunkra: a játéktér kialakításának szabadságát, a gyerek és gyerek közötti viszonyok felmutatásának fontosságát, a képi megjelenítés metaforikus lehetőségeit.

A legfontosabb az volt, hogy nekünk, színházi embereknek  inkább az életből pontosan átvett, ezért színházilag olykor szárazabbnak tűnő szövegnek a gyerekek között mélysége lett, kitágult, rétegekben tovább bontódott. A gyermekek humort humorra halmozva folytattak egy-egy történetelemet, gesztusokkal bővítették, kiszínezték.

Csoportkép az Ispotály Óvodában

A Gyermeki hangok projekt résztvevői az egyik debreceni óvodában 
(kutatók, az alkotó műhely tagjai, és az óvodapedagógusok)

Harmadik kreatív napunk - 2022. június 23.

A Vojtinában találkozott az alkotói kör: Róbert Júlia, Bartal Kiss Rita, Asbóth Anikó, Oláh-Bebesi Bori és Láposi Terka. 

Tartalmi felvetéseink, kérdéseink, ötleteink:

A szöveget jelenetről jelenetre haladva boncolgattuk, kerestük a szöveg mögötti képeket, illetve a formanyelv sajátosságait. Kiválasztottuk a három jelenetet, melyeket terveink szerint októberben megmutatunk a konferencián. 

Elhatároztuk, hogy a színrevitel koncepciójában tiszteletben tartjuk a gyermekek történeteit, ezért fontosnak tartjuk a szöveghez való ragaszkodást. A verbatim színház viszont mint műfaj nem zárja ki, hogy a szövegtől elemelkedjünk, és a kép- illetve a térértelmezés elszakadjon a realista, a túl konkrét vizuális megfogalmazástól, megjelenítéstől. Sőt!

Terveink szerint a vizuális formanyelvet a gyermeki vizualitás, a szimbolizmus, a lazán szerkesztett szürrealizmus határozza majd meg és metaforikus síkokban mozgatjuk majd. A képi gondolkodás és megjelenítés legalább annyira montázsszerű lenne, mint a gyermeki gondolkodás és kommunikáció, bátran váltanánk idő és téri síkokat; a képzeletvilág gátlástalansága jelenne meg a látványban, és a transzparencia, az egymásra íródott folyamatábrák kapnának teret. A képi világ szövetének egyik közegét a gyermekrajzok adják, a másikat az árnyjáték és a tárgyanimáció. Ezek minduntalan a gyermek- és a felnőttvilág, illetve a gyermekek közötti diskurzus megjelenítését szolgálják, kinagyítják a belső képeket, a gondolatokat, illetve kihangosítják a belső beszédet.

A színreviteli alkotófolyamatban további kérdéseink: a mozgató és mozgatott viszonya, a bábtípus kiválasztása, a játékstílus kialakítása, a felnőtt- és a gyermekvilág képi megtervezése. 

Negyedik kreatív napunk - 2022. július 6.

Egyhangúlag elfogadtuk: 2022 októberében az egyik konferencianapon 1 órás prezentációt tartunk jelenettel együtt. Egy évvel eltoljuk a kész művészi alkotás bemutatóját. 2023. november 20-án, a Gyermekek jogainak világnapján lesz a művészeti projekt, a „De jó csak lenni!” című bábelőadás bemutatója (tanulmányokkal, kiadvánnyal).

A kiválasztott három jelenetünk kibontásán gondolkodtunk. 

Kérdéseink és nézőpontjaink:

A történetek milyen módon érintik, illetve bontják ki a kutatók által megfogalmazott hét fő területet (szabadság játéka, jelentős emberek, önkifejezés, környezet, létszükségletek, gyermeki autonómia, felnőtt dominancia) és a gyermeki jogcsoportra vetített témákat (részvétel, ellátás, védelem).

A kiválasztott, feldolgozandó jeleneteket miképpen tudjuk részletezni, és cselekvésvázakra bontani: a szöveget “tágítani”, a szöveg mögé, a sorok közé látni, beleírni minden olyat, ami mozgás, játék, zene, képek…

Az óvodás korú szereplők karaktereinek, „személyiségeinek” felépítése.

Az óvónő „felrajzolása” – megjelenítésének módja.

Ötödik kreatív napunk - 2022. augusztus 18.

Összegyűjtöttük a művészet és a kutatás metszéspontjában kirajzolódó szempontjainkat, fókuszainkat. Ezek:

• a színházi előadás létrehozásának komplexitása
• a kutatási anyag gyermekszövegeinek vizsgálata után a szövegírás metodikája
• a jelenetvázak kialakítása
• a színpadi logika, a dramaturgia felépítése
• a fiktív gyermekek figurájának, karakterének megteremtése
• a műfaji sajátosságok megfogalmazása
• a bábjátéki technika és az akciók koherenciájának felvázolása
• a műfaji és esztétikai alapvetések lefektetése.

A színrevitel lépesei – próbanapok – 2022. augusztus 29. – szeptember 9.

A kreatív alkotócsoport kiegészül 

• a bábművészekkel, Hell Krisztinával, Nagy Mónikával, Baditz Dáviddal, Mercs Mátéval,
• a zeneszerzővel, Arany Zoltánnal, és
• a videó-, és fénytechnikussal, Nánási Barnabással.

1. NAP: A bábművészek beavatása a kutatási eredményekbe, újból (eddigi ismereteinkhez képest más nézőpontokból) ismerkedünk az óvódással (pl. fejlődéslélektani szempontok, művelődéstörténet, antropológia)

A kreatív részprojektünk célja: a művészet eszközeivel tovább gondolni a kutatás eddigi eredményeit; kialakítani az együttműködés szegmenseit; egy következő művészetalapú kutatási projektet megalapozni, előkészíteni (2022-2023-ban megvalósítani).

Téma: 

1. Mit jelent számunkra a művészet mint kutatás?

A felvetés / a probléma-tudat kialakult: 

• mit tudunk „kezdeni” a gyermekek narratíváival, a kutatási eredmények mellé milyen művészi, alkotói reflexiót tudunk adni;

A cél adott lett: 

• a gyermekszövegeket tisztelve, a gyermeki logikát, a gyermekjátékot ismerve jeleneteket színre vinni, mely színházi részek a biztonsághoz, az ellátáshoz, a részvételhez való jogokra alapoz;

A racionalitás folyamatosan keretben tartotta a kreatív alkotói folyamatot, 

• illetve a folyamatot indukáló csapatot, miszerint milyen, általunk eddig nem megvalósított újszerű alkotói megoldásokat, eszközöket alkalmazunk, valamint hogyan tudjuk megosztani a művészetalapú kutatás kontextusait;

Rendszeresség, az ütemezés több és a színházi rendezői próbafolyamathoz képest más jellegű szempontokkal bővült. 

• Például: elemző beszélgetések, saját emlékekre és élettapasztalatokra épülő tréningek, folyamatos visszacsatolás egymásnak, sokféle megoldási javaslat, illetve mindenki ötletének kipróbálása, közös döntések a legkifejezőbb megoldásokért, …

1. A színrevitel során alappilléreink:

Egyik kiindulópontunk a kutatás eddigi eredményei (gyermekszövegek, videók, hangfelvételek, írott jegyzőkönyvek), a másik maga a bábjáték, mint művészeti eszköz.

A bábművészet műfaji sajátosságai közül ebben az alkotói folyamatban lényegesnek tartjuk: 

• a bábu eszenciája a korlátlan transzformálódási képessége,
• a bábu képes perszonifikálni a képzeletszülte lényeket;
• a bábjátékban az anyag, a fizikai matéria a fő ábrázoló- és megjelenítő eszköz;
• a bábjátékban nem törvény a racionális ok-okozati elv; a báb formájában és mozgásában is szimbolikus áttételekkel dolgozik;
• a bábu mindenkor jel, szimbólum, mely élőlényt helyettesít.

2. NAP: A bábművészek beavatása a művészi folyamat eljárásaiba

Téma:

1. Sajátélményű tréning – a teljes kreatív csapat jelen van

• saját ovis jeleink, emlékek összegyűjtése, mit jelent számunkra, milyen élmények kapcsolódnak ezekhez a jelekhez (kaptuk, választottuk, szerettük,…)
• milyen élményeink maradtak az óvodai múltunkból (illatok, szagok, színek, formák, hangok, ízek, történetek)
• milyen egy ideális óvoda
• milyen emlékeink maradtak az óvónőnkről
• milyen egy ideális óvónő, mit várunk felnőttként egy óvónőtől
• melyik szereplőhöz hasonlítottam legjobban ovisként (a szövegkönyv alapján)
• az ideális óvónő és az óvoda, mint intézmény fontos, mert a mi történetünk óvodai keretbe ágyazva jelenik meg.

1. A (felnőtt)művész felelőssége

A kutatás alapvetően a gyermekek világát kutatja. Ez esetben a (felnőtt)művész kifejezheti-e, megjelenítheti-e az állásfoglalását (cola, McDonald’s, hamburger, vett vagy saját készítésű pizza…), hogyan teheti, hogy ne befolyásolja a gyermekek narratíváját?

Hol és milyen művészi eszközökkel lehet/kell a szöveget megmutatni, a bábos (mozgató) által a bábura transzponált jelek segítségével. A mozgató(bábos) által a bábura transzponált jelek:

• a kinezikai jelek: mozgással élővé teszik a tárgyat
• az akusztikai jelek: atmoszférát ad, valamint a bábu és mozgatója térbeli pozíciójának behatárolását, egymáshoz való viszonyukat árnyalják,
• a vokális vagy paralingvisztikai jelek: közvetlenül a bábu élő jellegét gazdagítják,
• a szimbolikus jelek (jelképek): melyek a báb antropomorf jellegét erősítik fel, a báb funkciójának, valaminek képviseletét, megjelenítését, átlényegülését hangsúlyozzák,
• a proxemika jelei: térközszabályozás bábu és bábosa viszonyrendszerében,
• a kronémika jelei: a kettőjük között létező interakció időviszonya, melyek a nonverbáliskommunikációs zónák és távolságok egyenrangúságát teremtik meg bábos és bábuja között.

3. NAP: A bábművészek beavatása a művészi folyamat eljárásaiba

Téma:

A vizualitás, esztétika, játékmód: 

• A gyermeki szituációk verbatim rétegét a kép dramaturgiára építve formáljuk előadássá.
• Elhatároztuk hogy bátran metaforikus, elvont a tér kialakítása. Nem látunk konkrét óvodai csoportszobát, viszont rá utaló jeleket, tárgyakat igen. A biztonság érzetét adja a konkrét és elvont egyensúlya.
• A képszövet egyik szála: a gyermekrajzok, a másik szöveti szál: a tárgyanimáció, amely minduntalan a gyermek és a felnőttvilág, illetve a gyermekek közötti diskurzus megjelenítését szolgálja, kinagyítja a belső képeket, a gondolatokat, illetve kihangosítja a belsőbeszédet, az érzelmeket.
• „Elrajzolt”, gyermeki formaragozásban látjuk a szituációkat, amorf formájú babzsákokat, illetve építőkocka elemeire emlékeztető párnákat használunk, illetve olyan szabályos geometrikus kockaformákat, melyek teljes kontrasztot mutatnak a puha textílpárnákkal.
• A zene fontos lesz, ezzel már a próbák kezdetekor foglalkozni kell

4-5. NAP: Színreviteli kísérletezések

Téma:

1. Kísérletezések a térben egymással, tárgyakkal, bábokkal, díszletelemekkel

• Saját szerepem - karakterek elemzése, kibontása, a figurákat milyen gesztusok jellemzik, mi az ovis jelük (Kata – Nap, Betti – Pillangó, Ákos – Almafa, Milán – pöttyös bögre);
• milyen viszonyban vannak egymással az óvodások, ezek hogyan képezhetők le a térben
• kísérletezések, improvizációk a bábfigurákkal: a szövegből kiindulva hangok, gesztusok, szituációk, zenei elemek keresése;
• kísérletezések, improvizációk a térrel, a téri elemekkel, díszletekkel: mit tudnak a geometrikus és mit az amorf formák, zenei elemek folyamatos.
• A tér kialakításánál lényeges, hogy kör alakú felületen játsszunk (kerek világ, kerek erdő, …), ez az óvodások territóriuma, erről a játék során a játékosok nem lépnek le, ez „világ közepe”.
• Antropológiai-, és lélektani út (identitásképzés), amelyek a színrevitelnél lényegesek: jeladás – névadás – hangadás – gesztus és mozdulatelemek = ami engem határoz meg – testélmény = saját testem – a térhez való viszonyom = saját terem.

A zeneszerző jelen van, folyamatosan zenei reflexiókkal gazdagítja az egyre karakteresebb színházi képeket, szituációkat.

1. A mozgató és mozgatott viszonya és a játékmód:

A művész kérdései:

1. a játék kontextusai:

• hogyan játszik a gyermek (miket kell ismernünk a gyermek játékkultúrájából, és általában a játék pszichológiájából), mit kell még megismernünk a gyermekből;
• hogyan játszik a felnőtt (a felnőtt, mint művész a színpadi játékon túli játékban mit tart fontosnak);
• hogyan játsszon a művész(felnőtt), hogy ne a gyerekként játsszon, hanem imitálja azt (nem ő a gyerek, ő értelmezve megmutatja a gyermeket)?
• A játékunkban a fikció és reális élet egyensúlya a fontos = az óvónő nem léphet be a reális/potenciális térbe, a színrevitelben az óvónő nem jelenik meg fizikailag, ’Ő’ mindenkor, mindenhol legyen jelen (árnyjáték). Miért = nem lehetünk direktek, didaktikusak, nem „szólhatunk ki a szerep mögül”, illetve az óvónő a folyamatosan biztonságot, jelenlétet sugárzó személy.

1. A bábtípus kiválasztása:

• milyen bábtechnikát érdemes alkalmaznunk, amely a mellérendelő viszonyt fejezi ki, ahol nincs hierarchia mozgató és mozgatott között, melyik az az esztétikai megoldás, amelyik elkerüli a látszatát is annak, hogy felnőtt mozgat gyermek figurát
• az óvódások és az óvónő bábtípusa eltérő kell, hogy legyen – az indokok fontosak, és ehhez képest melyek azok, akik nem idézik meg a kiszolgáltatottságot ….

1. Humor helye a jelenetekben: a képekben, a megszólalások kontextusaiban, a gesztusokban és a szituációkban legyen jelen.

6-7. NAP: A szerepek tovább mélyítése

Téma:

1. Karakterek felépítése, a dramaturgiai szálak finomítása

Óvodások:

Bábtípus:

• hátulról mozgatott, fehér színű, jelmeztelen bábfigurák, amelyek mellkasán az óvódás jeleik láthatók
• kettőjük – mozgató és báb – viszonya összetett (időnként önmagukkal is beszélgetnek, reflektálnak egymással, elmélyülnek egymásban, hol „elől” van a bábban a szerep, hol a báb mögé bújik a megszólaló, olykor pedig ketten, valóban duplikálva jelenítik meg az én és én egyszerűnek tűnő bonyolultságát)
• a mozgatók olykor át- és átadhatják egymásnak a szerepeket, nem szeretnénk egy figura = egy játékos
• a bábok formája, stílusa: bátran elszakadnak a realitástól, de hordozzák az óvodáskor testi arányait, nem babák, nem meseszerű figurák, de átmenetet képeznek a valódiság és fikció között (mókás, kedves, huncut … színes figurák)
• hogyan kapja meg a bábu a személyiségét, hogyan alakítható ki az identitása

Óvónő:

• Az „óvónőség” elemeinek, attribútumainak felrajzolása – milyen jelképek, öltözetek jellemzőek rá, milyen a gesztusarendszere, mivel/mikkel lehetne a figyelmének változását megjeleníteni;
• első lépésben tárgyanimációban gondolkodtunk – tárgyakból, öltözetekből épül fel – többen mozgatják, folytonosan változhat a mozgatók száma, sőt személye is;
• második ötletünk az árnyjátékban való megjelenítés – indok: a mindenhol mindenkor átható jelenlét; emellett döntöttünk.
• Óvónő és a gyermekek viszonya, az óvónőnek hol a „helye” a történetben, az óvónő bizalmi személy,

1. A három jelenet összeépítése, folyamatában (egyben) próbáljuk

• a zenei atmoszféra teljessé tétele
• az árnyjáték – óvónő – mozdulatelemeinek pontosítása
• az animáció kipróbálása, beépítése, a szituációk kontextusaihoz igazítás
• a nyitó- és a zárókép: kik és milyenek vagyunk a játéktérbe való belépéskor, és milyenné váltunk a színpad elhagyásakor.

8. NAP: A próbafolyamat ZÁRÁSA

Személyes:

• Hogyan éltük meg együtt és külön-külön a próbafolyamatot?
• Kinek milyen viszonya alakult ki a szerepéhez?
• Mivel kellett megküzdenünk együtt és külön-külön a próbanapok során?
• A gyermekjogokhoz mennyiben lett közünk?

Kreatív alkotó csapat:

• Hogyan képzeljük el a jövőt?
• Miket vizsgálnánk egy művészetalapú kutatásban?

JÖVŐ:

1. BÁBELŐADÁST hozunk létre - „De jó csak lenni!” címmel

BEMUTATÓ: 2023. november 20. Gyermeki jogok Világnapja

KONFERENCIÁT szervezünk a bemutató napjára, ahol a fókusz a művészetalapú kutatás, az előadás megszületésének vizsgálata

TANULMÁNYKÖTETET jelentetünk meg (a Bábszínházunk az egyetemekkel együttműködve) a művészetalapú kutatásunk szegmenseinek összegyűjtésével, rendszerezésével és elemzésével

1. A KUTATÁS FOLYTATÓDIK – MŰVÉSZETALAPÚ KUTATÁS 2. FÁZISA

Felvetéseink, kérdéseink:

Első nézőpont: a művészeti alkotás felőli szempontok

1. Kiknek készítjük: felnőtt és / vagy gyermek - Miben más ennek a témának a színrevitele, ha a gyermekek szövegeivel (felnőtt dominancia) a felnőtteknek készítünk előadást, hová tevődnek a hangsúlyok?
2. A művész, az alkotó személye vizsgált – hogyan hat az alkotóra az alkotói folyamat
3. A művészeti alkotó folyamat a vizsgált szegmens – minden alkotó együtt van a folyamatban, nem rendezői színház valósul meg, hanem… - Hogyan ragadható meg az a kreatív kísérletezés, amikor a színrevitel minden lépésének kialakításában a teljes alkotói stáb részt vesz? („mindenhez közöm van”)
4. Milyen módon változnak a művészet eszközei, a megjelenítés módjai, ha egy színházi előadáson belül párhuzamosan (szinkronban) többek valóságát mutatjuk meg? Illetve ezek megváltoztatása hogyan befolyásolják az értelmezések határait?

Pl.: 

• egy-egy jelenet felnőtteknek és gyerekeknek szól;
• egy-egy konfliktusos helyzetnél más-más gyermekszereplő nézőpontját vizsgáljuk és mutatjuk meg;
• ha az óvónő egy-egy jelenetben más-más módon, azaz különböző bábtechnikával jelenik meg (mozgatók által mozgatott bábu, és több féle típus – alá- és fölérendeltség…);
• ugyanez, ha a gyermekeket megjelenítő bábuk típusait változtatjuk;
• ha a helyszín kialakítása nem absztrakt, hanem konkrét óvódai közeget látunk

1. Az értelmezések hangsúlyai hová kerülnek, ha a játékstílus, a játékmód, vagy akár az esztétikai megjelenítés változik? (Vizuálisan: realistább, konkrétabb…, játékstílus: ridegebb, távolságtartóbb a gyermektől….)

Második nézőpont: a gyermekség felől kutatni

1. Feldolgozó foglalkozásokat teszünk az előadás mellé (akár gyermek-, akár felnőtteknek készítjük az előadást) – a látottakról beszélgetni, játszani, a szituációkat közösen folytatni ….
2. Utókövetéssel figyelni a gyermeknézőket: foglalkoztató füzetet, konkrét feladatokat kínálunk a pedagógusoknak, mintákat adunk ahhoz, mit tegyenek az óvodai foglalkozáson az előadás előtt és után, ezt visszacsatolni a színházhoz, …
3. Szituációs drámafoglalkozásokat tervezni az óvodáscsoportoknak, azokat velük együtt megélni, majd ezeket színre vinni, …

Folytatás:

2022. október 20. KONFERENCIA