4026 Debrecen, Kálvin tér 13.+36 (52) 418-160 href="mailto:uh!pont!zahnizsbabanitjov!kukac!anitjov">uh!pont!zahnizsbabanitjov!kukac!anitjov
Kövess minket:huen

Hírek

Tengerlépő cipők -interjú- a színész szemével

Feltöltve: 2022. május 9.

,,Ebben a történetben minden apróság hozzátesz ahhoz, hogy ez a lány jobban tudja képviselni saját magát.”

Április elején mutattuk be a Tengerlépő cipők című mesét Lázár Helga rendezésében. Az előadás koreográfusa Kovács Domokos volt, a két fiatal alkotóval már olvashattatok interjút. Helga és Domokos először rendezett nálunk, és vendégművészként Főglein Fruzsina csatlakozása is újdonság volt a Vojtina életében. Domi és Fruzsi osztálytársak voltak a Színház-és Filmművészeti Egyetem bábszínész szakán, Helga pedig szintén alkotótársuk volt bábrendező szakon, mindhárman 2017-ben diplomáztak.
Most Fruzsival, a Tengerlépő cipők főszereplőjével készült interjúnkat olvashatjátok.

Van Zsófi figurájának az az életmentő szokása, hogy úgy próbál meg kitörni az unalmas hétköznapokból, hogy ír magának egy saját történetet, amit folyamatosan alakít. Gondoltál már arra, hogy minden egyes előadáson meglepd magad valami újdonsággal, friss részlettel?

Főglein Fruzsina: Nem, én inkább visszafele haladtam. Szerintem erre senki nem fog rájönni, de azért én akkor is úgy csinálom, hogy Zsófinál az legyen követhető, hogy mi miről jut eszébe. Nekem az az elsődleges, hogy ő milyen reális dolgokra mondja a mesebelit. Abból indulok ki, hogy ő vajon mit láthat az ablakból. Én az almás deres pónilovaknak mindig a rollereket képzelem, a vérszomjas fekete paripáknak meg a buszokat, meg az ott álló trabantokat. Nem lehet rájönni, nem is kell, de én így csinálom fejben. Ennek az az elve Zsófinál, hogy ami rossz, azt ne mondjuk ki, hanem mondjunk helyette…sárkányt!

Mert akkor tűrhetőbb lesz az élet.

F.F.: Igen, legalább kalandos…

Milyen érzéseid voltak a legutóbbi előadás alatt? Tudtál figyelni a nézők reakcióira?

F.F.: Kicsit skizoid állapot ilyenkor a színészé. Egyrészt nyilván a fejemben van az, hogy most mi az, ami nem megy flottul, miközben egyébként az ember éli a szerepét, vagy legalábbis igyekszik nem kiesni belőle, és menni egy úton, amin a szereplő megy… És erre jön rá a néző rétege. Hogyha az ember azt érzi, hogy nyüzsi van és egyáltalán nem érdekes az, amit a színpadon lát, akkor muszáj valamit csinálni… Nem kell mást csinálni, csak eggyel intenzívebben, vagy pontosabban, vagy máshogyabban kell… Igyekszem ilyenkor ösztönből megtolni a helyzetet.

Ez nagyon múlik a partnereken is.

F.F.: Hát igen. De ilyenkor azt tudom csinálni, hogy földobom a labdát, hátha…De ez ugyanúgy működik visszafelé! Lehet, hogy én nem veszek észre valamit, és a partner dobja föl a labdát. 

Az utazásból neked melyik ország a kedvenced?

F.F.: Olaszország! (nevet) Ott fejjel lefelé vagyok, abból aztán lehet szépen kifelé lendülni, azt nagyon jólesik csinálni. 

Zsófi Olaszországban

 

És mi a legnehezebb számodra?

F.F.: A családi résznél szoktam izgulni, mert annak az áll jól, hogyha pörgős. Arra a vonatra mindenkinek föl kell ülni. Ez általában sikerülni is szokott. Az összes többi résznél magamat tudom belekutyulni a trutyiba, meg kihúzni belőle. Igen, igazából addig szoktam izgulni, amíg el nem kezdődik az utazás. 

Utána felszabadulsz?

F.F.: Nekem az egészben az a sarkalatos, hogy el kell indulni, és ezt kell megcsípni jól. Utána csak sodródom az eseményekkel, akkor már nem szoktam izgulni. A banya előtt meg azt érzem, hogy jó, akkor most akkor figyelni kell, de onnantól már valamiért nem annyira nehéz, mint addig.

Miért?

F.F.: Nem tudom.

Én azt olvasom az arcodról akkor, hogy most először az életben egyedül vagy, és félsz, de közben olyan magabiztosságot tükrözöl, hogy egy percig nem aggódom.

F.F.: Igen, én ezt gondolom Zsófiról, hogy nála elindul a megmentés gomb, és akkor megy a funkció: addig kell menni, amíg Tóbiás nem lesz szabad. Egyébként amikor azt gondolja, hogy őt elhagyta Tóbiás, akkor az a legszörnyűbb, ott igazából én ki is adom az összes dühömet, tehát utána viszonylag megkönnyebbülök. Nyilván nem azt kell játszani, hogy felszabadult vagyok, de az már egy megoldható dolog. Az előtte levő -az elhagyás- nem egy megoldható dolog. 

Ott csak sírni lehet.

F.F.: Igen, azt meg kell élni, vonaglani kell a földön, és akkor utána megoldódik… (nevet) Na jó, nem oldódik meg, de mondjuk úgy, hogy túllép rajta. 

Miről szól neked ez a mese?

F.F.: Az én konklúzióm az, hogy az ember sokszor mást gondol arról, hogy mi az, amiből a boldogsága összeáll, és a végére kiderül, hogy nem is egészen az. Ebben a történetben minden apróság (elválás a családtól, vándorlás) hozzátesz ahhoz, hogy ez a lány eggyel jobban tudja, hogy ő kicsoda, és eggyel jobban tudja képviselni saját magát. És azt tudja mondani, hogy jó, akkor én hazaviszem Tóbiást, és akkor mi együtt leszünk. Innentől már nem kell új mesét kitalálni, mert ez már az ő meséje. A sajátja.

-Mit kívánsz, mit hozzak?
-Tengerlépő cipőt!

 

Az interjút Oláh-Bebesi Bori készítette.

Színháztermi előadás:1.500 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás:1.500 Ft / fő
Felnőttelőadás:1.500 Ft / fő
Gyermek-előadásokra szóló bérlet:4.000 Ft / fő

Kedvezményes jegyár három vagy többfős családok részére:

Színháztermi előadás:1.200 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás:1.200 Ft / fő

Szeretne értesülni a legfrissebb
bábszínházi információkról?

Iratkozzon fel hírlevelünkre:

4026 Debrecen, Kálvin tér 13.+36 (52) 418-160vojtina@vojtinababszinhaz.hu
Vojtina Bábszínház © 2022 Minden jog fenntartva!