Hírek

Mire utal a Tessék engem megmenteni! címben a felszólítás?

A mesére Boráros Milada (A Magamura Alkotóműhely alapítója, melyet férjével Boráros Szilárd díszlettervezővel közösen vezetnek - szerk.) hívta fel a figyelmemet. Azonnal megragadott, miután elolvastam. A történet az elkényeztetett Henrietta-Rozalinda-Audóra királykisasszonnyal kezdődik, aki fejébe veszi, hogy elraboltatja magát egy szörnnyel. Azt tervezi, hogy miután egy bátor és daliás herceg megszabadítja, hozzámegy feleségül. Eleinte minden úgy is alakul, ahogy kigondolta. Kiderül azonban később az őt elragadó szörnyről, hogy tulajdonképpen egy elátkozott királyfi, aki addig nem változhat vissza emberré, amíg egy szépséges királylány meg nem csókolja. A „Tessék engem megmenteni!” felszólítás az elátkozott királyfira tehát éppúgy érvényes, mint a királykisasszonyra, valamint az ő megmentésére siető „hercegre” is, aki voltaképpen Apróvár uralkodó lánya, Szimplinella. A hercegkisasszony azért öltözik álruhába, hogy megszerezze szülei számára a királylány kiszabadítására felajánlott fél birodalmat. Ő az egyetlen, aki érti a szörny beszédét, megcsókolja hát, aki rögvest visszaváltozik királyfivá. 

A mese egyfajta paródia a maga játékosságával? 

A történet tanulságát Szimplinella jellemfejlődésén keresztül érthetjük meg, aki a maga burokban nevelkedett, szemellenzős nézőpontján felülemelkedve rájön arra, hogy az élet egészen másképp működik, mint ahogy azt ő korábban gondolta. Képes lemondani ezért a fél birodalom ajándékba kapott lehetőségéről is, mert ráeszmél, az ő igazi otthona Apróvárban van. Paul Maar, a szerző klasszikus módon, tisztelettel kezelve a műfajt, egyúttal azt parodizálva beszéli el a történetet, tele váratlan fordulatokkal. Van egy jól játszható bolondossága, sajátos ritmikája az egész mesének, amely kiválóan alkalmas, hogy kesztyűsbábjátékként vigyük színre.

Nagy Viktória Évával közösen írtátok a szövegkönyvet. Hogyan dolgoztok a kulisszák mögött?

Nincs rá recept. Megbeszéljük, hogy mit szeretnénk, aztán amelyikünket épp elragadja a hév, ír pár oldalt, azt megmutatja a másiknak, aki pedig kijavítja. Nem mérlegelhető, ki mennyit tesz bele. Ha nem értünk egyet, mert természetesen időnként előfordul, rengeteget rágódunk az adott témán, mielőtt konszenzusra jutnánk. Az ilyen alkalmaknak én kimondottan örülök. 
A szövegkönyv írásakor többnyire Paul Maar Tessék engem megmenteni! című meséjének (az eredeti fordítása: Sötét erdő mélyén) párbeszédeit használtuk fel, ettől akkor tértünk el, amikor a játék ritmusának kijátszhatósága megkívánta a hangsúlyok módosítását. A végleges formáját azonban a szöveg itt is, mint minden más esetben, a próbák alatt nyeri el. Arra törekszem, hogy ne a szöveg, hanem a játék legyen hangsúlyos. Ritmusban próbálok fogalmazni, amelynek, ha kell, a szöveget is alárendelem.  

Mennyiben követi az előadás a kesztyűsbábjáték hagyományát? Mennyiben tér el tőle?

Én egy Pulcinella játékot (Vitéz László olaszországi rokona – szerk.) látva döbbentem rá először arra, hogy mekkora ritmusképletet bír el egy kesztyűsbáb előadás. Nagyon nagy élmény volt. Sűrített, ugyanakkor pregnáns, követhető játékmódot lehet létrehozni vele, amely rengeteg pimaszságot elbír.
A Tessék engem megmenteni! előadás sikere nagyban múlik azon, hogy meg tudjuk-e találni ezt a ritmusképletet. A paraván előtt és mögött egyaránt játszunk. Időnként felvállaltan „kitett” a játék, ez vonatkozik a zenére is, az előadás érdekessége ugyanis, hogy élőzenével kísért. Gitár, trombita, billentyűs és ütős hangszerek együttesével különleges filmes hangzásvilágot teremtett Czapp Ferenc zeneszerző.
Az előadás két síkon játszódik, a térelemeket különböző méretű paravánokkal választjuk el egymástól. Grosschmid Erik tervezővel nem először dolgozunk együtt. Sok közös munkánk kesztyűsbábjátékok volt (Csizmás Kandúr – Budapest Bábszínház, valamint három Torzonborz előadás), igyekeztünk minden egyes alkalommal valami újdonsággal előrukkolni. Ebben az esetben a térhasználatot bolondítottuk meg. A helyszíneket, „a palotákat” különféle méretű dobozok segítségével jelenítjük meg. A kesztyűsbáb-fejek formái sem a megszokottak, függőleges irányban elnyújtottak, amitől amorfokká, stilizáltakká válnak, engem kicsit Paul Klee stílusára emlékeztetnek.

Az interjút Telenkó-Oláh Tímea készítette.

Az előadás jogait a Verlag für Kindertheater Weitendorf GmbH és a Hofra Kft. közvetítette.
www.hofra.hu