Hírek

A Babusgató program 2009-től létezik a Vojtina Bábszínház Játszószínházában. A kamaraprogram töretlen lelkesedéssel folyik azóta is. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezik hozzánk a közönségünknek kiküldött kérdőíveink beérkezésekor a foglalkozás fontosságáról. Láposi Terkát, a tipegő program megálmodóját kérdeztük a foglalkozás létrejöttéről, céljairól, fontos pillanatairól:

2009 óta létezik a Babusgató a bábszínházban. Mi inspirálta a foglalkozás létrejöttét? 
E programunk előhívója azon vágyunk volt, hogy bábszínházunkban találjanak otthonra azok a családok, ahol a nagyobb gyermek az egyik szülővel a színházteremben előadást néz, a másik szülő a karon ülő kisebbel a játszószínház termében játszik. De volt egy másik igényünk is, az, hogy a legapróbb gyermek a legnyitottabb a körülötte lélegző világra, ismerkedjünk meg ezzel gyermeki világgal, és mi, felnőttek tanuljunk meg újra játszani. Játszani! Elsősorban úgy, hogy megtapasztaljuk a legkisebbek bizalommal teli életterét, hogy örömmel kibélelt játékteret tudjunk nekik kialakítani. Mindannyian tudjuk, akik a színházban alkotunk, hogy a játék az életünk mozgatórugója, maga az ember egyik lényege, hogy regenerál, hogy funkcióörömöt jelent, hogy társas kapcsolatokat alakít és sok-sok tapasztalatnak a közege. De a legkisebbek játékai milyenek? Többek között ezt is kérdeztük magunktól, amikor 2008-ban elhatároztuk, hogy ezzel az életkorral szeretnénk ismerkedni. Eleinte sok kétely merült fel bennünk: milyen színházi formanyelvet válasszunk, milyen bábos játékokat alkalmazzunk, milyen esztétika való ennek az életkornak? Tanulni kezdtünk, és hamarosan bebizonyosodott, hogy a minden oldalról nyitott életkorú gyermekre minden hat, a fizikai tér milyensége, az ingerek intenzitása, az őt gondozók lényének összes cselekedete. Ezért úgy döntöttünk, hogy az ingerek gazdag tárházát alakítjuk ki, és egy színpompás játékteret teremtünk. Ezek az inspirációk több alkotótársamat késztették közös gondolkodásra, szerettünk tanulni, kutatni, tervezni. 

Hogyan alakítottad az előadás koncepcióját? Miért tartod fontosnak, hogy itt a Vojtinában legyen egy ilyen program is?
Szakmai szempontból jelentős érv, amiért e programot elindítottuk, hogy ezzel lett teljes a családokért tett színházteremtésünk, a közös játékokra való késztetés. Bábos játékkal a legkisebbek művészetbe való beavatása az egyik legszebb ajándék, a felnőtt világ számára szép és felelősségteljes kihívás, igazi „világfelfedezés”. E világfelfedezés szilárd, nagyanyáink által is kipróbált értékek mentén és által zajlott és zajlik. Nem kísérletezgetés volt a szándékunk, hanem az emberélet már megélt, bevált, életben tartó és minden élethelyzetben megtapasztalható játszóformák fenntartása, újjáélesztése. Ez pedig azért fontos, mert egy igazi városi közegben, Debrecen belvárosában áll a bábszínház, amelynek terében érvényes játékokat szükséges megéltetnünk a hozzánk érkező szülőkkel és gyermekeikkel. Nekünk felnőtteknek, játszóknak is egyre fontosabb, hogy ne felejtsük el: nem kell mindent újból és újból kitalálnunk, nagyszüleink már bevált tapasztalati tudásanyaga nem szorul minden esetben rekonstruálásra! A természet ritmusait, a gyermekeink fejlődésének ütemét figyelni, megélni, teret adni az itt és most-ban az önmagunk játékba hívására, az öntudat kialakulására, a másik megkülönböztetésére nemes helyzet, remek alkotói folyamat. 

,,Legfiatalabb játszótársaink természetrajzával ismerkedünk. Táncolunk, éneklünk, mesélünk.” Ez szerepel a foglalkozás leírásánál. Hogyan kell ezt a gyakorlatban elképzelni?
A tér kialakításánál arra vágytam, hogy a színek kavalkádjában harmónia, lendület és energikus áramlat legyen. Bármit kipróbál a játéktérben a gyermek, folyamatosan olyan ingerek érjék, amelyek a tapintás, az illatok, a hangok, a zeneiség, a kimondott ritmusos szavak nyugalmat, örömet, kíváncsiságot okozzanak neki. Játszóterünk a közös egymásra figyelés igazi tere legyen, ahol a kapcsolatteremtés, a minden érzékszervre ható ritmus, muzsika, a mozgás kohéziója alakuljon ki. A tartalmakat kezdetekben a folklór szövegekből merítettük, az egy tőről fakadó népköltés mondókái, népzene megszólalása volt a természetes. Ma, 2022-ben a kortárs gyermekirodalmat is nagyon fontosnak tartjuk. Az életláncolatokat nagyszüleinktől örököltük, viszont napjaink változásai sok új értelmezést, új játékszereket, élménydús zeneiséget hoz. Fontos a nyitottság! A szülők által képviselt sokféleségre figyelnünk kell, a játékok szerkesztésében a gyermekek életritmusa pedig lényeges sorvezető. Ehhez szükséges igazítanunk a biztonságos és minőségi játékkultúrát.

A játszószínház termének adottságai kiválóak egy befogadó, biztonságos, átölelő játszótér kialakításához. Nyugalmat árasztó és szabadmozgást sugárzó berendezést alakítottunk ki, melyben egy gyermekléptékű univerzumot működtetünk a tűz, víz, levegő, föld elem színeiben pompázó térben. A gyerekek mindennel megismerkedhetnek, amivel a csalogató térrészekben itt-ott találkoznak, minden elérhető számukra. Puha felületekkel kibéleltük az életterünket, az ő szemmagasságuk a kiindulópont, ehhez képest gazdagítottuk játékokkal a falakat. A legkisebbeknek pelenkázó asztalunk is van, de rajz- és könyvsarok is várja azokat, akik ezekben a tevékenységekben szeretnék magukat kipróbálni, megnyugtatni, vagy éppen lendületbe hozni. Ebben segítik őket a dallamok, melyeket egy muzsikus élőben szólaltat meg, de az emberi énekhang csengő tisztasága, a jól ismert gyermekdalok is a hangulatot szolgálják. A játékszerek, a formák szinte mindegyike metamorfózisra képesek, átalakíthatók, „belebújni, kipróbálni, átalakítani, kóstolgatni, beleülni, ringatózni”- érzetet váltanak ki.
Minden adott a harmóniához, a meghittséghez, az otthonossághoz.

3 hónapos kortól 3 éves korig várjátok a babákat és szülőket. Milyen szempontok alapján határoztad meg a korosztályi besorolást? 
Ha a csecsemő és a kisded korosztály lélektanát vizsgáljuk, akkor a legegyszerűbb, legelemibb tárgy, a legtisztább hang, a legharmonikusabb gesztus érthetőségét kell játékba hozni. Ez fontos azért is, mert a legkisebbek folyamatosan világot építenek, a már tapasztaltból értelmeznek, ezt az új „tudást” pedig beemelik következő játékaikba. S ez a legfontosabb, a világismerésük folyamata: bizalommal vannak aziránt, akik ebben segítik, alkotó kapcsolatot alakítanak ki velük. Az alkotók nem mesére építkező produkciót hoznak létre, hanem a történetmesélés helyett világokat teremtenek, képlékenyen alakuló, illetve alakítható játékfolyamot. 

A tipegő- vagy csecsemőszínház alkalmazott színházi műfaj, bár színházi eszköztárral dolgozunk, mégis átmeneti formát képez a bábszínház és a játszóház között. Egyidejű közös és megfigyelt játék, melyek között egyensúly van. Az egyensúly megteremtését a játékosok mindig az aktuális gyermekeket figyelve alakítják. Az együttlét időtartamát a kisgyerek figyelőképességének határához igazítjuk, 5-8 perces mondókákra történő közös mozgást 8-10 perces szabadjáték követ a tér bármelyik részén.

13 év nagyon sok! Ilyen hosszú előadásoknál te rá-ránézel az esemény alakulására? Milyen fontos emlékeket őrzöl ilyen sok foglalkozás kapcsán?
Hogy ránézek-e a 13 éve sok-sok örömet kiváltó programunkra? Minden alkalom más, minden pillanatban valami varázslat történik, minden gyermek tekintete fantasztikus! Őket nézve sok kérdés foglalkoztat: Vajon mi jár a beszélni még nem tudó babák fejében, mit lát, amikor olyan áthatóan néz? Hogyan észlelnek dolgokat? Mire figyelnek a körülöttük zajló világból? Mi alapján kedvelnek meg valamit, vagy valakit? Olyan sok titok és rejtély, és olyan sok bölcsesség árad belőlük, hogy ezt ki nem hagyom! 
Emlékek? Nagy öröm számomra, hogy több, a Babusgatóban játszó alkotótársam babavárását éltük meg, majd mint anyukák a megszületett babájukkal visszajárnak babusgatni. Az évek alatt az is szokásunkká vált, hogy a bábszínházban alkotók ilyen korú gyermekeikkel rendszeresen jönnek játszani. Nagy ajándék a vojtinás babák felcseperedését látni!