Ugrás a főmenühözUgrás a tartalomraUgrás a lábléchez
4026 Debrecen, Kálvin tér 13.+36 (52) 418-160 href="mailto:uh!pont!zahnizsbabanitjov!kukac!anitjov">uh!pont!zahnizsbabanitjov!kukac!anitjov

Hírek

Megidézzük a gyermekek önfeledt, játékos univerzumát
Interjú Az őzike, akit Szerelemnek hívnak rendezőjével, Láposi Terkával

Feltöltve: 2024. október 18.

Óvodások titkos világába, a szabad, spontán játék örömébe és drámájába pillanthatunk be egy órára a Vojtina Bábszínház új előadása, Az őzike, akit Szerelemnek hívnak című dokumentumjáték segítségével, amelyet október 27-én láthat a közönség. Az előadás szövegkönyvének alapját egy 2020-ban kezdődött angol-magyar gyermekjogi kutatás adta, amelyben óvónők az ország számos pontján a gyermekek szabad, spontán játékát jegyzetelték le, rögzítették videó-és hangfelvételeken. Róbert Júlia dramaturg és Láposi Terka rendező számára ezek a dokumentumanyagok képezték az előadás szöveges alapját. A Terkával készült videóinterjút ide kattintva tekinthetik mg.

Megidézzük a gyermekek önfeledt, játékos univerzumát
Láposi Terka

Azt mondtad az olvasópróbán, hogy nem összefüggő, lineáris történetet fogtok játszani, már csak azért sem, mert az óvodások sem játszanak egybefüggő, hosszú történetekben, hanem apró, mozaikok villannak majd fel a darabban, a gyermeki szabad játék öröme és drámája. Ezért lett a szövegkönyv alcíme „apró drámák”?

Az óvodai szabad játékról nagyon sokféle szakmai és művészi megközelítésmód áll rendelkezésünkre. Mit jelent a szabad játék? Amikor mi a színházi térben vállaltuk azt, hogy óvodások szövegeiből, történeteiből készítünk egy történeti szövetet, akkor elhatároztuk, hogy bábszínházi eszközökkel megidézzük a gyermekek önfeledt játékos univerzumát, világfelfedezésük közben megélt küzdelmeiket, felismeréseiket, kapcsolatteremtésük rugalmasságát, örömeiket, kicsi drámáikat. A kicsi drámák gyerekek apró drámái, amelyek egymás után, egymás mellett összefüggéstelennek tűnő textúrában kapnak hangot. Aprók, viszont a saját közegükben lélektanilag erősek és külső megfigyelőként értelmezve egyetemesek. Vágyom arra, hogy ne sorsfordító drámákban (felnőttesen) merüljünk el, ne egy felnőtt objektíven keresztül lássuk a gyerekvilágot, hanem finoman, őszintén, tettek kiváltotta, a gyermek nézőpontjából még eddig meg nem tapasztalt érzelmi drámákba kalandozzunk. Kapjanak teret a gyermekvilágban spontán kialakult, játék közben megélt helyzetek konfliktusai. Azaz apró drámák, apró kötekedések, apró ellenségeskedések. Aprók? Csak annak tűnők, hiszen a kapcsolathorizontok, a lélektani utak, a megküzdések, a helyzetfelismerések, az egymáshoz való visszatalálások emberiek, sőt, alapvetően egyetemesek. 

Az előadás a szülőknek is izgalmas lehet, hisz megnézhetik, hogyan fedezik fel a világot, a többiekkel való kapcsolattartást a gyerekeik az óvoda terében. 

Igen, hisz a gyerekek az élet elejét élik, még most találkoznak mindennel először. Az emberi viselkedés alakulásában, illetve a körülöttünk lélegző világ megismerésében az egyén útja szinte folyamatosan drámákon keresztül vezet, amelyek gyermekkortól kezdve megtanítanak önmagunkat egyensúlyban tartani, illetve a megoldásaink kulcsot adnak a következő fokozatú dráma megéléséhez. Rendezőként az óvodás életkorú gyermeket vizsgálva a bizalom léte is nagyon izgat. A bizalom egymásban, amelyet ebben az életszakaszban a játékszituációik során olyan természetes bájjal újra és újra teremtenek, át- és átvariálják anélkül, hogy alapvetően megszűnne, mintha e nélkül a világ nem lenne világ. Egy térben játszunk, egymás történeteibe átlépünk, kísérletezünk, miként tudunk egymás történeteiben „okosabbak” lenni, mint a másik, hogyan tudunk egymás partnerei lenni, hogyan tudunk együttműködni, vagy hogyan tudjuk a másik játékát kioltani, mert jobb lenne, ha az enyémet játszanánk. Ezekből a helyzetekből alakulnak az apró kis drámák, amik a felnőttvilágban felfokozódva valójában hatalmas világdrámák is lehetnek. Ami ebben csodálatos, hogy láthatjuk, miként oldják meg a gyerekek ezeket a saját maguk által generált apró kis konfliktusokat. A szabad játéknak természetéből fakadóan nincs eleje és vége. Csak átfolyok egyikből a másikba. Nincs linearitás, mozaikos apró történeteink vannak, és gyors átlépési lehetőségek egyik világból a másikba. Hol Milánt ismerjük meg, hol Lacit, hol Katát: hat gyerek élettörténetének egy részletét egy óvodai játék során. 

Hogyan állt össze a szövegkönyv a sokórányi jegyzetekből, videó-és hangfelvételekből? 

Valójában az érdekelt minket Róbert Julival, hogy irodalmi, színpadi, művészi minőségre tudjuk-e a gyermeki nyelvet írni. Direkt kerülöm, hogy emelni, mert mind a ketten azok az alkotók vagyunk, akik tudjuk, hogy nincs a gyermeknyelvnél érdekesebb, izgalmasabb, vehemensebb, természetesebb.  Tudjuk-e úgy kezelni a végtelen egyszerű, naiv, kedves, bájos, olykor nyersen őszinte és univerzális nyelvet színpadon, hogy abból valós kis történetek szülessenek. Mindegyik történet külön-külön is értelmezhető, de együtt nagyon humoros, nagyon kedves és nagyon fájó is tud lenni, mert a gyerekek valós érzelmeket élesen vállalnak a játékaikban, és azonnal összevesznek és azonnal ki is békülnek. Sok esetben mintát adnak nekünk, a felnőtteknek is: hogyan lehetne megoldani a konfliktusainkat, miként lehet kilépni a haragból. Célunk, hogy a gyermeki világból fogalmazzunk meg konfliktushelyzeteket, amit ők maguk meg is tudnak oldani. 

Magára ismerhet majd egy gyerek, aki beül az előadásra? 

Igen, de nemcsak magára ismerhet, hanem tovább tudja majd fűzni, tovább tudja gondolni, sőt, képes lesz befejezni egy-egy lezáratlan történetet a maga nyelvén, a maga öröméből és tapasztalatából fakadóan. Ennek az előadásnak az is az egyik kulcsa, hogy nincs vége. A gyerekek az előadás után az óvodában, vagy otthon bármelyik jelenetet folytatni tudják majd, mert ez az ő történetük, az ő nyelvezetük, az ő világuk. A bábelőadás formanyelvét is a gyermeki vizualitásból teremtettük meg. Ragaszkodtam hozzá, hogy a képi gondolkodás és megjelenítés legalább annyira montázsszerű legyen, mint a gyermeki gondolkodás- és kommunikáció, a képzeletvilág határtalansága, a fantázia szürreálitása. A képi világ szövetének rétegeit a gyermekrajzok, a tárgyanimáció, a nézők szeme előtt átalakítható téri elemek, melyek könnyedek és egyszerűen megszüntethetők.

Az interjút Vajland Judit készítette.

Színháztermi előadás:2.000 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás:2.000 Ft / fő
Vojtina családi bérlet
(4 előadás)
(felhasználható négy vasárnapi előadásra vagy játszószínházi foglalkozásra):
5.000 Ft / fő


Kedvezményes jegyár három vagy többfős családok részére:

Színháztermi előadás:1.700 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás:1.700 Ft / fő

Szeretne értesülni a legfrissebb
bábszínházi információkról?

Iratkozzon fel hírlevelünkre:

4026 Debrecen, Kálvin tér 13.+36 (52) 418-160vojtina@vojtinababszinhaz.hu