Hírek

Közeleg a farsang, így a Vojtina Bábszínház ,,Illik a tánc a farsangnak, minden rongya fityeg annak” alakoskodó rítusjátékára várja az ovis és iskolás csoportokat. A Kossuth utcai Kamarateremben a gyerekközönség február 14-22. között igazi hagyományőrző farsangolásban vehet részt, melynek során találkozhatnak a mindentudó kecskével, a táncos medvével, és még ki tudja, ki mindenkivel…
Magi Krisztinát, a kamarajáték szereplőjét az ,,Illik a tánc…” konkrét motívumairól, és a farsangi átlényegülésről kérdeztük.

Mi volt az ötlet, a cél a farsangi játék megalkotásakor?
Magi Krisztina: Mikor először gondolkodni kezdtünk a téli ünnepkört lezáró farsangi játékon (2002 januárjában táncház-gyermekjátszó néven) nem volt kérdés, hogy Ujváry Zoltán néprajzkutató gyűjtései alapján kecske- és medvejátékot építettünk bele a farsangi mulatságba, de akkor inkább a közös táncra, népzenére, népi gyermekjátékokra fókuszáltunk. A cél a közös tánc élménye, a farsangi népszokások dramatizált játékba hozása és a résztvevőkkel történő közös megélése volt.   

Mit jelent pontosan az alakoskodás, és miért fontos ez farsangkor?
M.K.: Az alakoskodás során a játékosok más alakját öltik magukra, valakinek a „bőrébe bújva” idézik meg annak szellemét, szellemiségét. Legismertebb ilyen tárgy a maszk, mely az ősi mágikus gondolkodásban az átalakulás eszköze, az ál-azonosulás szimbóluma. Vagyis aki maszkot tesz az arca elé, egyrészt önmagát védi, másrészt azonosul a maszk által megszemélyesített lénnyel. 
A farsangi időszakban maszkos alakoskodók, a népélet jellegzetes figuráit és mesterségeit kifigurázó genre-alakok—török, betyár, vőfély, orvos, borbély— szórakoztatták az adott közösség tagjait. A magyar farsangi hagyományban a leginkább használt állatmaszkok: kecske, medve, ló, gólya. Ezek az állatok mind a vegetáció folyamatos körforgásban való alakulását, változását szimbolizálják. A kecske a tél, fagy, terméketlenség jelképe, főleg ha bakkecske, avagy fiú kecske jelenik meg a farsangi sokadalomban. A gólya a termékenység hírvivőjeként gyermeket, új életet hoz, a medve a tavasz hírnöke, mert ha meglátja az árnyékát február 2-án, visszabújik a barlangjába és még hosszú lesz a tél, a ló és lovasa az újjáéledt energia képviselője.

Honnan erednek és mit jelentenek a kamarajátékban szereplő figurák, motívumok?
M.K.: Vegyük például a farsangi lakodalmat. Ez az esküvő humoros eljátszása, álmenyasszony és álvőlegény szerepeltetésével. Az álesküvő egy jellegzetes farsangi játék, mert farsang időszakában tartották az esküvőket, ha pedig egy faluban nem volt házasság, ezzel igyekeztek fenntartani a közösség gyarapodásának lehetőségét. Ekkor volt szokás a tuskóhúzás, mely olyan ősi agrárrítus, mely a mágikus szántás emlékét őrzi és a termékenység megindítására irányul. Egy önként jelentkező kisfiú és kislány lesz a farsangi álpár. Ők és persze a násznép jelmezbe öltöznek a mókás esküvő tiszteletére, hiszen a semleges egyház feje hamarosan összeadja őket, ha megfelelnek a házasság minden mókás feltételének. Lehet itt nemmel válaszolni?
A lakodalomban pedig mindenki táncolhat, a már megtanult motívumok használatával. Igen ám, de Seprű Jóska is tiszteletét teszi, így vele is táncolni kell. Ő a tánc hevében kimelegszik és le kell hűteni.
Seprű Jóska kézről-kézre körbejár, és  akinek a zene végére a kezében marad, az kiesik a játékból és leveszi a jelmezét. Mi a győztes jutalma? Kiseperheti a telet, havat, hideget! Ő lesz a masiniszta, kivonuló vonat vezetője.

Ujváry Zoltán gyűjtéseiből dolgoztatok (Farsangi dramatikus játékok, Népi dramatikus játékok alkalmai és típusai). Milyen szempontok alapján válogattatok a népszokások, játéklehetőségek közül? 
M.K.: Az első néhány évben kerestük azokat az alakoskodó játékokat, genre-alakokat, a népélet vicces szereplőit, melyeknek kiléte, és figurájukból fakadó humora az óvodás és kisiskolás korú gyerekek számára jól érthetőek és követhető. Bár ebben a kereső, kísérletező időszakban több jellegzetes farsangi alakkal próbálkoztunk, a medvetáncoltatás és a mindentudó bakkecske mutatványai állandóvá váltak. Egyrészt ezeket a gyerekek mindig kíváncsisággal, kételkedéssel és nevetve fogadták, másrészt a legarchaikusabb farsangi népszokásaink jellegzetes alakjai. Az együtt játszást, az itt és most örömét és izgalmát az tette teljessé, amikor beemeltük és „gyermekivé” tettük az álesküvő rituáléját.

Neked személy szerint mit jelent a farsangi ünnepkör, hogyan éled meg? Milyen változásokon mész keresztül ilyenkor?
M.K.: A farsangi játékainkban mindig örömmel tölt el, ahogy a résztvevő gyerekek és pedagógusok belefeledkeznek a játékba, kacagnak, mernek mókázni, hiszen erre kapnak inspirációt tőlünk, játékosoktól. De mégis erősebb érzés bennem az élet újjáéledésének megélési vágya az a biológiai tény, hogy lassan ugyan, de zárul a téli időszak és újra éled a természet, kipattannak a rügyek, érkeznek a költöző madarak, hosszabbodnak és melegednek a nappalok…

Az interjút Oláh-Bebesi Bori készítette.