Hírek

Az előadás gyökerei

A csúnya kislány története egészen régre nyúlik vissza: a produkciót létrehozó és előadó Magi Krisztina Marék Veronika egyik meséjének ihletésére még gyermekkorában találta ki ezt a szüzsét, hogy azután a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábszínész szakának mesterfokozatát ennek a történetnek az előadásba foglalásával s bemutatásával szerezze meg. A határon túli vizsgaelőadás azután itt, a Vojtina Bábszínházban Láposi Terka mint rendező hathatós művészi együttműködésével már nem egy, hanem kétszereplős produkcióvá bővült: a 2018 szeptemberében a teátrum társulatához csatlakozó bábszínész, Köllő Andrea biztosítja a csúnya kislány történetéhez a zenei aláfestést, mégpedig több hangszeren játszva, s mindegyiket profin megszólaltatva.

A kislány világának felvázolása

Magi Krisztina az előadásában egy rongybabában testesíti meg a gyerekek számára a csúnya kislányt. Azt pedig, hogy hol és hogyan is él, a tér legkisebbek számára is érthető és befogadható szűkítésével mutatja be. Miközben Köllő Andrea a gitárját pengeti, kiderül, hogy a világ a tágassága ellenére elfér egyetlen virágon, s ennek megfelelően a kislányt imitáló Magi Krisztina egyre kisebb terekbe lépked. Így jut el a nagyvilágból a lány városáig – egy színes térképet a falra tűzve –, a városon belül pedig „a mi utcánk húgai, bátyjai” után a kislány lakóhelyét jelző saját utcájáig és házáig. Ahol a „hogy minálunk ki lakik? Mindig látni valakit!” - felkiáltással be is mutatja a kislány szomszédait. Remek díszletelemként egy fakereteket tartalmazó állványt látunk magunk előtt, amely olyan, mint egy panelház, s ahol mindegyik keretbe egy-egy rajzzal illusztrált, „ablakból kilógó” szomszéd kerül: itt lakik Magdi, Jutka Izabella, Sampusz, a fekete krampusz, a vegytisztító Marcus úr, Uszkár kutya, Dundi Péter és András. Az emberek és az állatok egyként részei tehát ennek a lakóközösségnek, s az antropomorfizált állatok jelenléte azonnal előrevetíti a darab egyik legfontosabb mondanivalóját: a mindenkiből lehet minden vagy mindenki más mesékre jellemző csodájának megtörténtét.

Szerepjátékok

Magi Krisztina csúnya kislánya már a lakóhelyének bemutatása előtt és közben is szerepjátékokat játszik: vonatvezetővé, buszvezetővé avanzsál – miközben Köllő Andrea a járművek dudáját, kürtjét is szimbolizálja a muzsikájával –, s buszvezetőként a felvett szerep felelősségét is érzékelteti a kicsik felé: „Felhívjuk utasaink figyelmét, hogy kapaszkodjanak! A Budai utca következik.” A szerepjáték azonban akkor fordul „élesbe”, amikor a kislány házában lakó gyerekek kitalálják, hogy jelmezbált rendeznek, s le kell rajzolniuk, hogy ki mi szeretne lenni. A magát csúnyának tartó, mosakodni, fésülködni gyűlölő, a társait kicsúfoló, undok kislány erdei tündért rajzol, ami már nemcsak szerepjáték, hanem a belső vágyának, a mássá levés álmának is a kivetülése. S amely rajz és vágy láttán már a társai nevetik ki őt: manónak, koboldnak még csak-csak elképzelnék, na de erdei tündérnek? Mire a kislány bánatában a mesék jól ismert motívumaként a Köllő Andrea énekelte „elmegyek, messze megyek, nem fordulok többé vissza” dal soraira világgá megy…

A fordulat

A kislány egészen a városát határoló erdőig jut, ahol Magi Krisztina története egyfelől ismét a közönsége életkori sajátosságait és fogékonyságát tartja szem előtt akkor, amikor az erdőben a mesékből ismert folyamatos próbatételek elé állítja a kislányt. Másfelől épp a próbatételek segítségével ismét rávilágít – most már nemcsak a főleg a külső átváltozásokat tükröző szerepjátékokkal, hanem a kislányban zajló lélektani folyamatok érzékeltetésével –, hogy bárkiből lehet bármi, bárki. A csúnya kislány gonoszsága is egy csapásra megváltozhat, ha szerető közegbe kerül, mint amilyen az útjába sodródó süni, a meggyógyítandó virág, a sérült fa, akik – ismét antropomorfizált módon – a legjobbat tudják kihozni ebből a saját közegéből szomorúságában elbujdokolt kislányból. Akinek itt, ebben a miliőben érdekes módon már eszébe se jut, hogy ő csúnya…

A hiány teremtő ereje

Magi Krisztina darabjának a gyermeki szemléletmóddal tökéletesen összhangban lévő összetettségét tükrözi, hogy nem hagyja el a kislány otthoni közegének szálát sem… Azt is megmutatja, hogy a kislányt csúfoló otthon maradottak mit kezdenek a kislány hiányával. Hogy az ő belső csúnyaságukra ez hogyan hat, mivé képes esetleg változtatni őket. De hogy a csúnya kislánynak a tettei általi megszépülését, illetve az otthoniak csoda mód bekövetkező transzformációját mennyire értik és veszik a gyerekek, azt az előadás végén a nekik feltett kérdésekre adott teljesen adekvát válaszaik tükrözik. Értik, érzik a kislány életében a „varázslatos” erdőnek mint az őt átformáló, széppé tevő próbatétel-helynek a szerepét, s az otthon maradottak bocsánatkérésének fontosságát.

Gyürky Katalin