Hírek

A Játszószínházban minden évben megvalósul egy népmesei történet dramatikus játékként való feldolgozása. Hogyan esett idén a választás A papucsszaggató királykisasszonyokra?

Az előző évad játékának (Az aranyszőrű bárány) alkotói folyamata közben izgalmas kérdések és gondolatok merültek fel bennünk, hogy miért is ragadnak láncban a mese szereplői a bárányhoz. Akkor arra jutottunk, hogy mindegyikükben van valamiféle belső hiányérzet, ami csak a valakihez/valahova tartozásban oldódhat fel. Idén kifejezetten azzal a témával szerettem volna foglalkozni, hogy a családon belül, a gyerekben milyen hiányérzetek lehetnek. Ehhez kerestem népmesei alapot. A papucsszaggató királykisasszonyok az óvodai program alapmeséje, én magam nagyon kedvelem, és különösen izgalmasnak tartottam a széttáncolt cipellők témáját is, mely motívummal számos mese sok változata foglalkozik. A lányok száma változó a történetekben, azonban mindig az apa a szülői szereplő. Aki nem kérdezi, nem faggatja a lányait, hanem csak arra akar választ kapni, hogyan mennek tönkre a cipellők – ezért „felbérel” valakit, hogy megtudja, mit csinálnak a lányai a cipellőkkel. Napjainkban a szülő sokszor mindent megvesz a gyerekének, de süket és vak észrevenni, hogy az hiányérzettől vagy valamilyen problémától szenved. Ez sok esetben éppen a szülővel való értékes, közvetlen együttlét, a teljes és mély figyelem, vagy az együttjátszás örömének hiánya. A mesénkben az apa áthelyezi a problémamegoldást másra, nem törekszik a közvetlen felfejtésre. Gyermekeivel nem partneri kapcsolatra törekszik, hanem a külső megfigyelői attitűdöt képviseli. Ilyen nézőpontból nem is láthatja, hogy a három lánya felnőtt.


Az óvodás korosztályt hogyan tudja megérinteni ez a mese?

Ha magát a történetet nézzük, hogy leányok röpködnek el éjszaka otthonról, hogy lépcsőkön földalatti termekbe leszállva gyémántszemű legényekkel vagy más változatban ördögfiakkal táncoljanak, nem tűnik ovis témának.De miért van szükségük a lányoknak az elszökésre, a táncra? A tánc ez esetben rítustevés, a felnőtté válásé, a „nem férek a bőrömbe” állapot. A probléma megoldása, a mesében a gyermekség kereteit megbontó, az ifjúi kort láttató, a párkeresés terét megnyitó lehetőség. Ha egy leány felnőtt, lehet, hogy férjhez kell mennie. A mi feldolgozásunkban ördögfiakhoz mennek a lányok táncolni. Izgalmas az éj leple alatt egy álomszerű, irracionális, ismeretlen helyre kerülni, ami nem a túlontúl idealizált világba vezet, hanem éppen a félelmekkel telt, akár ijedséget is jelenthető közegbe. Előadásunkban viszont az ördögökkel való táncolás szférájába visszük a lányokat, ahol a tánc maga a „bőréből kibújást” jelenti. A kerettörténettel ismerős környezetbe helyezzük a mesét, hiszen a királylányokat az előadásunk elején élőszereplős megjelenítésben ismerhetjük meg: a testvérek közötti veszekedés ismerős szituáció a gyerekeknek. A racionális meseszövés, amint eléri az irracionalitás határát, átvált az élőszereplős játékmódról a bábjátékra, a csodával teli jeleneteket már bábokkal mutatjuk meg. A kisgyerek testarányait követő bábok használata még inkább segíti az óvodáskorú gyermeknézőnek a megértést, a feloldódást, az elfogadást.


Októberben mutattátok be a darabot.Van tapasztalat azzal kapcsolatban, hogy fogadják a gyerekek?

A Majoros Gyula tervezte előadás vizualitásában nagyon szép, költői mélységű lett. Főleg olyan téri elemeket tartalmaz, melyek akár az otthoni gyermekszobák játékaiban behelyettesítők egyszerű tárgyakkal, mégis a képek folyamatos alakulásában lírai finomsággal képeznek tereket, világokat, mesei mélységeket. Több bábtechnikával dolgozunk, szeretek a sokféle jelentéshez más-más technikát alkalmazni. Például árnyjátékot is alkalmazunk, amire eddig még nem volt példa a kamarateremben. A játszókkal – Magi Krisztina, Köllő Andrea, Arany-Csató Dóra – kerestük azokat az eszközöket, melyek az óvodás gyermek vizuális percepciójában sokat jelentenek, így a gyerekeket folyamatosan, mégis fokozatosan rengeteg vizuális meglepetés éri. A látványt, a történetet az Arany Zoltán által szerzett és játszott zene sokban gazdagítja. Hangszerelésében, stílusában Zoli muzsikája mélységeire bontja a játék terét.



Volt egy felhívásotok a közönséghez az előadás előtt: cipőket kértetek, amit a darabban felhasználhattok. Mennyi lábbelit kaptatok?

Nem tudtuk pontosan megszámolni, mert tengernyi sok érkezett. Elképesztően meglepő volt számomra, hogy a nézőink, a minket szerető közönség ennyire komolyan vette a felhívást. Gyönyörű, furcsa, fantasztikusan izgalmas darabok érkeztek, amelyekből építkeztünk az előadásban, és sokat közülük meg is tartunk, hiszen más játékainkban is tudjuk őket használni! Köszönjük mindenkinek!


Meddig látható az előadás a Játszószínházban?

Május végéig játsszuk! Az adventi, karácsonyi időszakban kicsit kevesebbszer, januártól nagyobb előadásszámban. A családi előadások kapcsán is jó visszajelzések érkeztek hozzánk, ezért vasárnaponként is rendszeresen látható lesz majd a kamarateremben.