4026 Debrecen, Kálvin tér 13.+36 (52) 418-160 href="mailto:uh!pont!zahnizsbabanitjov!kukac!anitjov">uh!pont!zahnizsbabanitjov!kukac!anitjov
Kövess minket:huen

4026 Debrecen, Kálvin tér 13.

href="mailto:uh!pont!zahnizsbabanitjov!kukac!anitjov">uh!pont!zahnizsbabanitjov!kukac!anitjov

huen

Hírek

A kamasznak az egyik legfontosabb tette, ha a saját serdülőkorára reflektálhat

Feltöltve: 2016. május 26.

Beszélgetés Nagy Tamás pszichológussal

 

Nagy Tamás, klinikai szakpszichológus, a kamaszkor ismerője, kutatója. A 2016 januárjában bemutatott Lomtalanítás című színházi nevelési előadásunk kapcsán gondolatok cseréjére, egy közös program „tanúságainak” összefoglalására ültünk le vele beszélgetni. Őt kértük fel, hogy legyen alkotó társunk a közel három hónapos színpadra állítás során, segítsen a Róbert Júlia által megírt kamasztörténetek értelmezésében, pontosabban az előadásunkban megjelenített két fiatal viselkedésének jobb megértésében, kríziseik kibontásában, a megbomlott lelki egyensúlyuk árnyalásában.

 

 

Láposi TERKA:
Kamaszok, kamasztörténetek, az ifjúság helyzete a mai társadalmi valóságban, a szülőktől való függetlenedés vágya, a megbomló egyensúly kora, krízisek, jövőkép… Csak címszavakat emlegetek fel azokból, melyeket érintettünk az elmúlt hónapokban. A Lomtalanítás című előadásunkat 22 alkalommal játszottuk 2016 januárjától májusig, s te tizennégyszer jelen voltál mint megfigyelő, illetve 4 foglalkozáson kiscsoportos beszélgetést is vállaltál. Megosztanád velünk a tapasztalataidat?


Nagy TAMÁS:
Sokszor elhangzott az elmúlt 10-20 évben a szakmámban (pszichológiában) és a társadalomtudományokban, hogy a serdülőknek a korosztálya tulajdonképpen értékek, normák tekintetében kiürült. Sokan úgy fogalmaznak - akár makró, akár mikro szinten is tekintjük, akár a család, vagy nagyobb ellátó intézmény szintjén is szemlélődünk, tehát az iskolákban, prevenciós színtereken stb. –, hogy a mai ifjúság 12-14 életévtől egészen a 20-25 tartó korosztályig érték és norma vesztett állapotban van. Nagyjából a rendszerváltás utánra szokták ennek a folyamatnak a kialakulását tenni. Az érték/normavesztés tulajdonképpen ma is úgy jelentkezik, ahogy akkor elkezdődött, hiszen a rendszerváltáskor serdülővé váló fiatalok ma már szülőként tulajdonképpen újra termelik az érték- és normaválságban szenvedő serdülőkort. Sokan sokfélét mondanak, gazdasági, társadalmi, politikai és pszichológiai okokat is felsorakoztatnak. A lényeg ugyanaz: a serdülőkre jellemző elakadások vagy egyszerűen csak az értékek, normák terén jelentkező kérdések magukban a kamaszokban egyre fokozódó problémákat jelentenek. A szakma oldaláról tekintve egy kifejező példát említek. Az elmúlt 10-15 évben olyan sok, akár halállal végződő balesetet okozott serdülők körében a kockázatkereső viselkedés, hogy azt be kellett illeszteni a serdülőkori rizikómagatartások közé.
Alakul a világ, változnak a kamaszok és nyilvánvalóan látjuk azt a tendenciát, hogy egyre korábbi korosztályban, egyre korábbi kezdettel jelentkeznek azok a deviáns magatartásformák, amelyek a közel múltban a felnőttekre voltak jellemzők.
Ha megnézzük az internetet, a fellelhető szakanyagokat, akkor azt is látjuk, hogy a 13-14 éves korosztály problémái a fiúk lányok között kiegyenlítődött. Az első szexuális élmény, a részegséggel járó első alkoholfogyasztás, az első cigi elszívása, az első drogos élmények is bekövetkezhetnek már ebben a korban mindkét nemnél. Ez azt jelenti, hogy rizikófaktorok szempontjából is homogénné vált a serdülőkori társadalom. Értékek, normák tekintetében a problémák legnagyobb forrása, hogy a serdülők nem kapnak fórumot, nem tudják, nem lehet, nem merik kifejezni és megélni az érzelmeiket, de ezt nemcsak kortársaik világában, hanem kortársaik és a felnőttek világa között sem! Talán még durvább, hogy a kortárs és a tőlük lejjebb lévő korosztályban sem tudnak az érzelmekkel operálni. Ennek következménye, hogy a serdülő nem tud tanulni a felnőtt társadalomtól, valamint nem tudja mire tanítani (ami az ő feladata is lenne!) a következő korosztályt, nincs egészséges mintája.
Érdekes és egyre nyilvánvalóbb tapasztalat és következmény, hogy azok a felnőttek, akik beszámolóik szerint (négyszemközti, vagy csoportos beszélgetés során), részt vehettek serdülőkorukban valamilyen disputában, ennek valamilyen módozatában (drámapedagógia, különböző tréningek, művészeti tevékenységek, okosan felkészült tanárral való beszélgetés), mind erős pozitív élményt fogalmaztak meg abból, hogy mit tanultak, tapasztaltak meg azokból a helyzetekből. Fontos a jó mentor, a hiteles tutor, a személyesség, az orientáltság, a keretbe szorított beszélgetések sora, hiszen a serdülők ezekben a helyzetekben pontosan azt kaphatják meg, amire szükségük lehet: egy keretbe foglalt mintacsomagot, hogyan lehet együttműködni akár necces témákban is, véleményt cserélni, érzelmeket megélni. Értékeket, normákat tanulhatnak egymástól, és ezt mind viszonyításba, párhuzamba helyezhetik a felnőtt világ szempontjaival. Releváns lesz számukra a biztonságos keretben kipróbált, akár éles helyzetekben megélt élmények sora. Az így megtapasztalt énjüket, élményeiket, felismert érzelmeket viszik tovább, terjesztik. S ez a lényeg! Nem csak a deviancia terjedhet, hanem a pozitív példa is. Ezek a fiatalok egyre alkalmasabbak lesznek a megnyilvánulásban, egyre bátrabban, empatikusabban tudnak majd megszólalni, tulajdonképpen önismeretet szerezhetnek ezáltal.
Ezt jelenti a facebook, az internet használat: imádnak megnyilvánulni. Hogyha olyan programokat csepegtetünk beléjük információ morzsaként, mint most a tiétek (Lomtalanítás - színházi nevelési előadás), akkor ők ezt ugyanúgy lenyilatkozzák a saját közösségükben, elmondják a történéseket, véleményt formálnak. És, ha ezt teszik, ha megtanulnak véleményt formálni, érvelni, logikailag felépíteni egy beszélgetést, akkor bátorságuk lesz megszólalni. Ennek pedig természetes következménye lesz, hogy egymás között is könnyebben megoldják majd a problémás helyzeteket. Pusztán azáltal, hogy megtanulnak érzelmeket kifejezni, érzelmekről gondolkodni, ezeket a gondolatokat véleménnyé formálni, identitásukban erősebbé válhatnak.
Fontos, hogy mintákat kapnak, mintákat próbálhatnak ki, a mintákból maguk szabadon választhatnak. Ha ráéreznek, hogy a formákból, megoldási sémákból maguk dönthetik el melyik a nekik legmegfelelőbb, ezzel bizalmat is szavaznak annak, aki erre rávezeti őket. Hiszen nem kényszerre cselekszenek, nem uniformizált panelt kapnak, nem kötelező rájuk nézve az, ami nekik nem sajátjuk.
Lényeges ebben az életkorban, hogy a fiatal elmondhassa érveit, élményeit, érzéseit. Nincs tehát más dolgunk, mint engedni a serdülőknek, hogy beszéljenek! Beszéljenek arról, hogyan látják a dolgokat. Ha ebben a folyamatban orientációkat tudunk adni számukra, akkor tulajdonképpen saját magukat győzik meg arról, hogy miért jó a világ, miért jó élni, mi szép benne, hogyan lehet a rosszhoz hozzáállni, hogyan lehet mindig felállni a padlóról.
A serdülőknek rendkívül fontos a példa, a példakép, és egy jól szerveződő közösségben mindig vannak hétköznapi hősök, vannak hiteles példaképek. Véleményem szerint az oktatási óraszámba be kellene építeni együttbeszélgetéseket, véleménycserékre lehetőséget adó drámás foglalkozásokat, amelyek professzionális formában biztonságos keretet adnak számukra és a tanárnak, hogy mintákat próbáljanak ki, hogy problémahelyzeteket ismerhessenek meg belülről.


TERKA:
Folyamatosan változtatott minták, megoldási kulcsok, érzékenyítés! Hogy látod mindezt működni előadásunkban, a Lomtalanításban?


TAMÁS:
Azt mindig jó érzéssel élem meg, hogy az új helyzet iránt ellenállással bejövő osztályban hirtelen megmozdul valami, lassan feloldódik gyermekségük, és fiatal felnőttekké válnak. Megmozdulnak, belelkesednek, szinte lángolni kezd az agyuk, az arcukra kiülnek az érzelmeik, elkezd működni egy közösség. Kiderül, hogy az osztályban ki a véleményformáló, de az is, ki az, aki a háttérből időnként beszól, és ezzel átmozdítja a témát. Az is látszik az arcukon, hogy megterhelődnek, olyan érzelmi állapotokat élnek meg, amiben sokat kapnak, ezekből sok mindent elvisznek, hat rájuk. Nagy tettnek tartom, hogy a saját serdülőkorukra reflektálhatnak.


TERKA:
Előadásunkban nem nagy tragédiákat járunk körbe. Tudatosan döntöttünk úgy, hogy a családműködést helyezzük fókuszba, mely működés azonban folyamatosan csorbul, kisiklik, elcsúszik. Mindig valamelyik családtag miatt robbanás történik. Azt tapasztaltam, hogy rövid idő után minden fiatal bevonódik. Mit gondolsz erről?


TAMÁS:
Ezen már sokat gondolkoztam. Az előadás egyik családja éppen most hullik szét, a másik már atomizált modell, nem élnek együtt. Ezek kemény, erős történetek, erős mondatokkal, amikhez a legtöbb serdülő szinte azonnal képes viszonyulni, mert vagy hallott már ilyenről, vagy át is élte. Jól tudják követni a felállított családi konfliktusok érzelmi hullámzásait. Akik nem éltek meg ilyen helyzeteket, azok moziznak, azok tapasztalatokat szereznek, véleményt formálnak, elhelyezik magukat egy tágabb érzelmi és kapcsolati közegben.


TERKA:
Milyen témákat dobnál be, ha folytatnánk a kamasztörténeteinket, mi lehetne a következő előadás témája?


TAMÁS:
Szex, szexualitás, szexuális határok. Nem a nemi aktusra kell gondolni, hanem ezeknek a hétköznapi életben jelentkező intim határátlépéseire. Amikor szórakozóhelyen, intézményes szférában ilyenekre lát példát, ezekre hogyan reagál, hogyan viszonyul? Mi az, ami belefér, mi az, ami már nem a saját normáiba? A magyar társadalom igen konzervatív, szerintem álszent attitűdökkel van tele, valójában pedig dúskálunk a nemiségben, a trágár beszédben és ezeknek az értékeknek a halmozott problémáiban.
Másik nagy téma a pénz. A mi világunkat, a mindennapok kultúráját a pénz, és ennek hatalmi kontra-motivációi jelentősen mozgatják. A karrier is ehhez kapcsolódik, a serdülőknél erősen megjelenik az, hogy mennyit akar szinte azonnal keresni, valamint a szakmákat rossz vagy jó kategóriába sorolják. Arról, hogy mit jelent a pénz, rengeteg torz, diszfunkcionális attitűdöt hordoznak a serdülők, melyeket a családból, korosztályból, társadalomból merítenek.
A drog, az alkohol is fontos témalehetőség ebben a korban. Az alkohol már a 12-13 éves korosztálynál fogyasztható szernek számít, 14-15 évesek abszolút használják. Ide lenne érdemes a designer drogok új világát beépíteni. Oly mértékben megváltozott már a drogok alapanyaga, hogy fontos lenne megint etikai kérdéseket feltenni: mennyire tehet róla, aki átélte, mi számít provokációnak, mi számít figyelmetlenségnek (felbontott üdítők), hogyan lehet egymásra vigyázni egy buliban…? Felelősséghatárokat érdemes lenne feszegetni!
Sok minden forog még a fejemben, mint téma: kontroll-önkontroll, bizalom, felelősség, előítélet, kirekesztettség. Gyűlölhetünk-e? Mi a megszégyenülés? Fogyatékosok és épek, migránsok és magyarság… Ezek mind téma-morzsák lehetnének.


TERKA:
Pszichológusként milyen utókövetést tudnál elképzelni egy ilyen színházi nevelés előadás során, melyben a drámamunkák igen összetett képet adnak a kamaszokról és reflexióikról.


TAMÁS:
A legfontosabb utókövetés az volna, ha ezeket az eseményeket ismételni tudnánk a serdülők életében. Hiszen másodjára már tudnák, hogy mire jönnek el, az ellenállásaik, hárításaik vagy éppenséggel a belső lelki munkájuk operatív jelleggel már szabadabban megnyilvánulhatna. Azaz sok ilyen jellegű előadást kell készíteni számukra!


TERKA:
Lomtalanítás című játékunkban, melynek alcíme kamasztörténetek, szemétdombra kerülnek dolgok, konfliktusok. Az előbb több témát feldobtál. Mi lenne a legelső, amit javasolnál a Kamasztörténetek folytatásához?


TAMÁS:
A patchwork család, ebből van a legtöbb. A mozaik családnak a működési modellezése, ezeknek a problémái rengeteg gondot okoznak a gyermekeknek. Olyan alapvető nehézségeket generálnak, amelyek mindenki életében nagy kérdéseket kulminálnak: Ki a főnök? Mikor kell lázadnom? Hogyan lehet idegenben született embereket elfogadnom? Mikor kell nemet mondanom?


TERKA:
Neked, a pszichológusnak mennyire fontos a színházi formanyelv, az esztétika?


TAMÁS:
Nagyon lényeges, mert ez adja meg „mű” jellegét, azt, hogy színpadi műalkotás, tehát nem a valóélet, hanem absztrakció. Ezért tudnak a serdülők jól be- és „kizsilipelni”, azaz ki-bejárni lelkileg ebben a színpadi helyzetben, állapotban. Mivel tudják, hogy az előadás végén kilépnek a színház épületéből, nem terhelődnek meg, nem sérülnek meg, tudják, hogy egy fikcióban, egy játékban voltak benne. A keretek egyértelmű szabályokkal kibéleltek számukra, és ez a lényeg! A határok, a jól felállított és követhető szabályok, keretek kulcsfontosságúak az egészséges személyiség fejlődéséhez.


TERKA:
Vizualitás? Hogyan hat rád az előadás formanyelve?


TAMÁS:
Izgalmas, ahogyan az előadásotokban a színészek bánnak az óriás- és a kesztyűsbábokkal. Én-állapotokat jelenítenek meg azáltal, hogy azonos időben, három rétegben ugyanazt a karaktert mutatják fel, bontják ki. Ez tulajdonképpen egy népszerű pszichológiai irányzatnak, a tranzakcióanalízisnek a megfelelője. Megélt helyzeteinkben különböző én-állapotokkal, különböző érzelmekkel veszünk részt. A legtöbb ember nem ismeri fel ezen én-állapotoknak a működését, váltását, gyakran zavarba, szerepkonfliktusba kerül, és emiatt sérül. Ha értem, hogy mikor melyiket használom, akkor már tudom kontrollálni önmagamat. Érdekes példa minderre az előadásotok bábhasználata. Azzal, hogy a megjelenített figura egyszerre több én-állapota stimulált, inspirált, jó mintául szolgál a fiataloknak, hogy cselekedjenek felelősen. Legalábbis törekedjen rá! Bárcsak sikerülne nekik! De mint láthatjuk, az előadás is arra helyezi a hangsúlyt, hogy milyen nehéz ez.

 

TERKA:
Köszönöm – köszönjük!

 

 

Színháztermi előadás:1.200 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás:1.200 Ft / fő
Felnőttelőadás:1.200 Ft / fő
Gyermek-előadásokra szóló bérlet:3.500 Ft / fő

Kedvezményes jegyár három vagy többfős családok részére:

Színháztermi előadás:1.000 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás:1.000 Ft / fő

Szeretne értesülni a legfrissebb
bábszínházi információkról?

Iratkozzon fel hírlevelünkre:

4026 Debrecen, Kálvin tér 13.+36 (52) 418-160vojtina@vojtinababszinhaz.hu
Vojtina Bábszínház © 2022 Minden jog fenntartva!