Archívum

KEMÉNY HENRIK ÉLETÚTJA

Ifj. Kemény Henrik 1925. január 29-én, Budapesten született  Korngut-Kemény Henrik és Kriflik Mária elsôszülött fiaként.

Korngut Salamon, a nagyapa, 1853-ben született. Galíciából  vándorolt Magyarországra, Várpalotán telepedett le.  Csizmadiaként, cipôfelsôrész-készítôként is ismerte  környezete. Cirkuszi mutatványosságra 1897. január 26-án  kapott eloször a belügyminisztériumtól muködési engedélyt.  1930-ban Budapesten halt meg.

Korngut-Kemény Henrik, a Papa, 1888-ban született Várpalotán. Amerikából hazatérvén, 1912-ben magyarosította nevét, így lett Korngutból Kemény. Az 1920-as évektol egyre állandóbb jelleggel a huvösvölgyi Nagyréten játszott, felállított paravánja felett. Foállásban hivatalnokként vagy éppen mozigépészként igyekezett eltartani családját. 1944-ben a II. világháborúban eltűnt.

Kriflik Mária, a Mama, késobb Keményi Mária, 1898-ban született Pozsonyban, de honosítása révén Budapestet jegyezték be születési helynek. Korngut-Kemény Henrik kérésére változtatta meg nevét. 1984-ben, hosszan tartó betegségben halt meg.

1926 februárjában Budapesten megszületik a második fiú, Kemény Mátyás.

1927-ben megnyílik a Kemény Bábszínház, mely Bódé néven is ismert. A bábszínház a nagyapa és a Papa tervei alapján épült fel.

1931-ben a Simor utcai elemi iskolában kezdte tanulmányait ifj. Kemény Henrik. Szeretett iskolába járni, de hamar megismerkedett a “kettos szereposztással“: délelott iskolai, délután színpadi tanulás várta. 6 évesen már fellépett a bábszínházban a Papától ajándékba kapott Miki egérrel. Minden délutáni eloadásnál a színpadon segédkezett Mátyással a Papának. Ekkor költöztek ki a Népliget 29. számú Bódéjába, a Kemény Bábszínházba.

1934-ben, 9 évesen faragta meg elso Vitéz Lászlóját. Ettol az évtol a két fiútestvér rendszeresen szerepeket kapott a Papától.

1936 februárjában Budapesten megszületett Kemény Katalin, Pipike. (Csibike megszólítást is használt ifj. Kemény Henrik.) Tanítónonek tanult. Soha nem akart színpadon játszani. 1984-ben halt meg Budapesten. Súlyos cukorbeteg volt. A II. világháború gyökeresen megváltoztatta a család életét. A Papa, Korngut-Kemény Henrik, aki tizennyolc évig megszakítás nélkül játszott a Bódéban, 1944-ben munkaszolgálat során eltunt. Kemény Mátyás fogságban volt.

1945. május 1-jén újból megkezdte muködését a Kemény Bábszínház. Ifj. Kemény Henrik annyira újjáépítette a háborúban megrongálódott Bódét, hogy egyedül ugyan, de játszani tudott a közönségnek. A legfiatalabb Kemény-gyermek, Katalin kezelte a gramofont, a Mama volt a pénztáros.

1945 nyarának végén a fogságból hazakerült Kemény Mátyás. Augusztus 20-án már együtt játszottak a népligeti bábszínházban. Minden romos volt, sebhelyekkel teli.

1946-tól belefogtak Mátyással a Bódé teljes felújításába. Ebben az évben vezették be a forintot. Ekkor, május 1-jén egy eloadásra 1 Ft volt a belépo.

1947 A nehéz évek sora folytatódott. Sorra betiltották az eloadásokat, nehezen kaptak muködési engedélyeket, a példakép Papát nem tudták pótolni.

1948-ban a Bábjáték Szövetség hozott egy rendeletet, miszerint csak a szövetségi tagok játszhatnak bevétellel. A vásári bábosok viszont nem számítottak annak, így Vitéz Lászlónak, a bábfigurának bizonytalan idore “számuzetésbe“ kellett vonulnia. Legfobb indoknak és kifogásnak támasztották, hogy: “Ma már nem idoszeru és nem korszeru Vitéz Lászlót játszani. Legyen helyette inkább Traktor Ferke vagy Okos Kata“.

1948-ban ifj. Kemény Henrik saját tervei alapján elkészítette Bambit, a közönségcsalogató szerepre kitalált bábot. Bambit legtöbbször Kemény Mátyás keltette életre.

1950-ben ifj. Kemény Henrik tagja lett az Állami Bábszínháznak. Bod László festomuvész, a színház akkori igazgatója hívta bábtechnikusnak.

1952-ben a Városligetet államosították, majd felszámolták. A Népligetben is aggasztó lett a helyzet.

1953-ban a Népligetet is felszámolták. Az államosítás napján, 1953. augusztus 21-én éjszaka ifj. Kemény Henrik, Jakovics József és Kemény Mátyás a Kemény Bábszínházból a Rottenbiller utca 1-es számú lakásba menekítették ki a bábokat. A muteremlakásban lakó Bálint András és Jakovics József festomuvészek több mint 10 évig vállalták a bábok bújtatását.

1954-ben ifj. Kemény Henrik megkapta a Népmuvészet Mestere címet. Ortutay Gyula terjesztette fel a kitüntetésre.

1955-ben összekülönbözött az Állami Bábszínház akkori igazgatójával, Molnár Józseffel. Ennek következtében többen összefogva elmentek Gyorbe, hogy megalapítsák az elso vidéki bábszínházat.

1958-tól ismét az Állami Bábszínházban dolgozott.

1963-ban a népligeti Bódéból végleg beköltözött Budapest belvárosába, a Vörösmarty utcába.

1975-ben úgy döntött, hogy eljön az Állami Bábszínházból, nyugdíjba vonul, önállósul. Bató Lászlót, bábszínész kollégáját is ekkor nyugdíjazták. “Összeálltak“, és 1982-ig, Bató haláláig együtt járták a vidéket és a nagyvilágot. Ezt követoen ifj. Kemény Henrik öccsével, Mátyással, vagy egyedül játszott Vitéz László eloadást.

A ‘80-as években a Magyar Televízió is nagyban hozzájárult, hogy egy egész ország, azaz “mindenki Heni bácsija“ lett. Hakapeszi, Tücsök és Pamacs, Gyufa Gyuri, Sakk Matyi, Gesztenye Guszti, Süsü, a sárkány - mindet o készítette, s a legtöbbet o is mozgatta a játékokban.

1983-ban a X. kerületi Tanács helytörténeti szempontból védetté nyilvánította a Kemény Bábszínházat, azután az MTA Soros Alapítványa, a Muvelodési Minisztérium, a Fovárosi Tanács és az ÁISH felkarolta a Kemény-család bábszínházának sorsát. Elokészítettek egy felújítási tervet.

1984-ben előbb meghalt a Mama, majd a legfiatalabb Kemény gyermek, Katalin is. Ifj. Kemény Henrik magányosan járta a világot. Ettol az évtol elismerések sorát kapta Londontól Berlinig, Mexikótól Tajvanig, Münchentol Moszkváig. A vásári bábjátszás magyar képviselojeként mindenütt jutalmak, nívódíjak várták. Ifj. Kemény Henrik élete során közel egy tucat Vitéz László figurát ajándékozott múzeumoknak, és neves személyeknek. A müncheni Stadtmuseum, a drezdai UNIMA Fesztivál Központ, a mexikói Nemzeti Bábmúzeum is orzi a magyar népi bábhost, de egyet-egyet kapott Moszkvában Szergej Obrazcov, Párizsban Francois Mitterand is.

1989-ben ifj. Kemény Henrik átépítési tervei alapján felújították a Bódét, a népligeti Kemény Bábszínházat, melyet augusztus 20-án ünnepélyes keretek között felavattak. Ekkor játszott a felújított bábszínház színpadán eloször és utoljára Vitéz László. A Népliget azóta sem kapta vissza közönségét.

2001-ben meghalt Kemény Mátyás, a szeretett testvér. Ettol kezdve ifj. Kemény Henrik teljesen egyedül játszott. Barna utazóboröndje mindig útra készen állt. Benne aludt Vitéz László, a két Néger Zenész, a Fekete Ördög, Cuclifer, a Krokodil és a palacsintasüto. Mind azt várta, amit Heni bácsi: kezdodjön a játék.

2005. március 15-én átvette az Országházban a Kossuth-díjat. A díj összegét még ezen a napon felajánlotta egy majdan épülu Kemény Bábmúzeumnak.

2006. január 29-én, születésnapján megalapította a Korngut-Kemény Alapítványt, melynek feladatául a Kemény család bábos örökségének egyben tartását, a bábmúzeum létrehozását tuzte ki.

2008. december 4-én a vásári bábjáték vitathatatlanul legnagyobb alakjaként Prima-díjjal jutalmazták a Muvészetek Palotájában.

2011 augusztusában elolvasta és lektorálta az általa elmesélt történetekbol szott könyvet, majd lezártnak nyilvánította.

2011. október 2-án éjjel valószínuleg gyújtogatás következtében leégett a népligeti Bódé.

2011. november 30-án reggel nem ébredt fel többé.



KEMÉNY HENRIK
KITÜNTETÉSEI, DÍJAI, DIPLOMÁI

Kitüntetések, díjak

1954.     A Népmuvészet Mestere

1980.     UMINA - dísztagság

1985.     A Munka Érdemrend arany fokozata

1987.     Érdemes Muvész

1992.     Arany Szirén-díj —Olaszország, Cervia

1995.     A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje

1996.     Kárpát-medencei Bábfesztivál életmudíja, Budapest

1998.     Pro Urbe Budapest-díj

2002.     Kiváló Muvész

2005.     Kossuth-díj

2007.     Budapest, Erzsébetváros Díszpolgári cím

2008.     Príma-díj


MTV Nívódíjak
1968., 1972., 1978., 1979.

1983. Nívódíj a Magyar Rádió és Televízió Elnökségétol a Zsebtévéért, Vitéz László és a többiek címu eloadássorozatért, a “Süsü, a sárkány“, és a “Mu-Süsü“ címu musorban végzett bábmuvészi munkájáért,

1985. május 25. A Kritikusok Zsurijének Díja - a “Süsü csapdába esik“ címu alkotásért

Korngut-Kemény Alapítvány és a Vojtina Bábszínház