Hírek

Miért fontos számodra, hogy A kiskakas gyémánt félkrajcárja című mese színpadra kerüljön?
Évekkel ezelőtt, pontosabban 2002-ben, – ekkor mutattuk be első kamarajátékunkat, A Csudakard történetét – megfogadtuk magunknak, hogy minden évadban olyan módon dolgozunk fel egy-egy népmesét, hogy a színrevitel kontextusa, a tartalmi, szellemi kibontás egymásra épülve ritmust adjon a játszók és a játékban résztvevők mindennapjainak, mitológiai ívet rajzoljon ki nézőinkben, illetve bennünket játszókat is egy-egy próbatétel elé állítson.
Valójában először kérdéseket teszünk fel magunknak, egy-egy olyan témát keresünk, ami mindannyiónkat izgat, fontosnak és aktuálisnak tartjuk. Ehhez keresünk népmesét. A Kiskakas történetében az a kérdés érdekel, hogy az ember által beépített, tárgyakkal körbevett világban, ebben a kényelemre, túlságosan a hedonizmusra kiélezett mesterséges környezetben megtalálható-e az a nyugalom, egyensúly, harmónia, ami az önmagamban felismert lehetőségekhez visz közelebb.  

A kiskakas hogyan jut el erre a felismerésre?

Fokozatosan ébred rá, érik meg benne, hogy ő az igazi „úr” a császárral, a történetünkben a szomszéddal szemben. Felteszi magának a kérdést: ha mindene megvan, amire szüksége van, akkor miért akarna a császár, a szomszéd szolgája lenni? A szomszéd egy szép, csillogó-villogó világot épített ugyan maga köré, de a kérdés az, hogy hogyan: ellopta, elszerezte mások tárgyait, értékeit. S a Kakas felismerése: mire megy a szomszéd ezekkel a „kincsekkel”, hiszen ezek csak kövületek, amiben a császár, meg sem tud moccanni, mozgásképtelen lett. A gravitáció, a földhözragadtság és a repülés ellentéte képileg is kifejeződik a török császár és a kiskakas mozgásában, amit a bábtechnika kialakításával a tervező csodaszépen érzékeltet.
Elsősorban tehát nem a kiskakas és a császár ellentéte foglalkoztat, hanem az, ahogyan a kiskakas ráébred a saját szabadságára és önmaga lehetőségeire. Ebben a folyamatban a gyémánt félkrajcárnak is szimbolikus szerepe van. Miért épp gyémánt ez a krajcár, ami köztudottan valamikor csak sárga vagy vörös rézből készült? A gyémánt, mint legtisztább ásvány ebben az esetben, azt gondolom, hogy a fénnyel tart analogikus kapcsolatot. Akkor vagyok képes másoknak segítséget nyújtani, ha ennek a fénynek, azaz a saját lehetőségeimnek a birtokában vagyok.  

Terveztek-e újabb motívumokat beemelni az eredeti történetszál mellé?
Új elemként jelenik meg a mesénkben, hogy a kiskakasnak vannak barátai. Kesztyű, a kutya; Gallér, a macska; valamint Mamusz és Cirkáló, egérkék. No, és maga a gazdasszonyka, egy fiatal lányka. Az élet teremtő, újat, lehetőséget hozó ívét szeretnénk kibontani játékunkkal, ezért döntöttem a lányka mellett, aki barátja a kis lényeknek, még maga sem nőtt fel.
Új figurák a történetünkbe a császár szolgálóit megjelenítő „szellemek”, a dzsinnek. A víznek (kút), a tűznek (kemence), a levegőnek (darázs), és a földnek (bugyogó) is vannak előképei. A császár medúza, kígyó, sárkányszárny, sárkány mozgatásával képes csak a kiskakast belevetni az elemekbe. Azt szeretnénk láttatni, hogy annyira képtelen már bármit is megtenni, hogy protézisekre van szüksége, ezért tart egyre több szolgát is. Mindent lemerevít, lelketlenné tesz, beépít.

Hogyan képzeltétek el az előadás látványvilágát?

Bodor Judit érdekes, chagalli világot talált ki az általam megálmodott lényekhez, ahol absztrakt és konkrét formák találkozása valósul meg. A macska például, mint a holdi világ megjelenítője kék színű testű, rózsaszín körmű, a kutya zsemleszínű a gyerekek éjszakai kispárnájához hasonlatos figura, a kakasunk többféle színben képes jelen lenni, attól függően, hogy éppen melyik elem hat rá. A tárgyakat nem mindig anyagi mivoltukban mutatjuk meg. A kemencét például Magi Krisztina tűztánca fogja szimbolizálni, ugyanígy a kutat, darazsakat is izgalmas jelmezben, táncokkal jelenítjük meg. A török császár kivételével álbunraku[1] bábokkal játsszunk. A törököt ketten mozgatják: a testét az egyikük magára ölti, belebújik, a másik fogja a fejét. A külön-külön mozgatás nagy koncentrációt, együttműködést igényel kettőjüktől, ugyanakkor izgalmas megoldásokat bonthattunk ki belőle, ugyanis a három részből (altest, törzs, fej) álló török mozgatásával végtelenül gunyoros, groteszk helyzeteket tudunk teremteni.
Egyértelmű az előadás képi világa, mely a maga kontrasztosságával és ellentéteivel a kiskakas és a török császár különbözőségére világít rá.

A kiskakas gyémánt félkrajcárja
Bemutató: 2013. okóber 2.
Írta és rendezte: Láposi Terka
Díszlet- és bábtervező: Bodor Judit
Zeneszerző és muzsikus: Arany Zoltán
Koreográfus: Magi Krisztina
Játsszák: Barkó Réka, Magi Krisztina, Sőrés Rozka, Vad Réka