Hírek

Miről szól a Sej-haj, pengettyű című előadás? Hogyan indult el a munkafolyamat?  







Arany Zoltán: Ez a foglalkozás egy hangszeres bemutató. Volt korábban a Muzsikáltató nevű interaktív játékünk, amit nagyon szerettek a gyerekek. E játékunk alapja szintén a sokféle hangszer jelenléte, megszólaltatása, a közös éneklés, ritmuskeltés, a közvetlen zenei élmény.



Arany-Csató Dóra: Egyfelől szól a zene szeretetéről és a zenéhez való kapcsolódásunkról. Másfelől pedig sok különleges hangszer szólal meg benne, amivel a gyerekek, illetve a felnőttek sem gyakran találkozhatnak, de ezekben a foglalkozásokban lehetőségük nyílik rá. A Sej-haj, pengettyű közös munkája a karantén időszaka alatt kezdődött el. Az volt a feladatunk, hogy az ovis korosztály számára hozzunk létre egy interaktív zenés kalandtúrát. Inspirált még minket az is, hogy a kisfiunk is éppen óvodáskorú. 




Hogyan épül fel az előadás szerkezete? Mik voltak a főbb szálak, amikbe kapaszkodtatok? 

A.Z.: Vannak ennek színházi keretei (ovis korosztályú csoport számára készül, milyen lehet az előadás hossza, tartalmi sűrűsége), amire az alapszálakat próbáltuk felfűzni. Főszerepben a hangszerek és a zene áll. 

A.-Cs.D.: Igen, a fő vonala a hangszerbemutató, Zoli hangszergyűjteményének a bemutatása és ennek kerestünk kereteket. Általában kronológiai szempontból indulunk, hangszertípusok szerint, országok szerint, most országok népdalait is becsempésztük az előadásba. Utóbbi a Muzsikáltatóból hiányzott, ott a hangszereken kívül az ügyességi játékokon volt a nagyobb hangsúly. A jelenlegi egy közösségi játék. A Sej-haj, pengettyű egy közös éneklés, közös mondóka tanulás.


Hogyan szoktatok felkészülni a háttéranyaggal, ismertetővel? Hogyan tartjátok frissen a tudásotokat? 

A.Z.: Én közel 20 éve ezzel foglalkozom már és ebben van egyfajta megszállottság is, ami magával hozza ezt a háttértudást. Bölcsészként végeztem, történészként a hangszerek történelmi hátterével való foglalkozás adott és folyamatos. A hangszergyűjteményem körülbelül több mint 50 darabból áll, a kis kütyüket nem is számolom. Korábban volt belőlük kiállításom is a Vojtina Bábszínházban. Vannak bizonyos darabjai, amelyek „vágyott gyermekek”, vagy neten rendeltem őket, vagy spéci hangszerboltokból szereztem be, illetve ajándékba kaptam őket. Egyik alkalommal például egy finn barátomtól is kaptam csomag küldeményként. Az érdekesebb darabok az ölembe hullottak, szerencse hangszerek. Az egyik kedvencem a szantúr elnevezésű perzsa, cimbalomszerű hangszer. Úgy cseppent az ölembe, hogy a szomszéd utcában egy idős néni albérlője egy iráni fogorvostan hallgató, az övé volt a hangszer. Az utolsó két havi részletét az albérletnek nem tudta kifizetni. A néni bement a hangszerrel a Zeneművészetire, hogy segítsenek neki eladni, ekkor én megvettem tőle. Jó áron jutottam hozzá. 

A.-Cs.D.: Igen, a szó szoros és pozitív értelmében egyaránt ez Zoli szenvedélye. Korábban pici lakásban laktunk és a hangszergyűjtemény folyamatos bővülése miatt, annak darabjait szekrényekben, ágyneműtartóban is tároltuk. Nekem egy gitárom van, gitáros vagyok. Ha más további hangszereken megtanultam játszani, azok Zoli unszolására történtek. Abban az esetben, ha például szüksége lenne egy kobzosra, akkor én igyekszem megtanulni kobzolni. 


Mik azok a zenei formulák, amelyek az ovisok számára megfelelők? 

A.-Cs.D.: Legyenek benne olyan általuk is ismert dalok, például a Süss fel nap, vagy a Hej Dunáról fúj a szél, amelyek számukra énekelhetők, lelkesítők. Ettől bizalmi légkör alakul ki és van egy azonnali oldottság is. Nagyon jól fogadják ezeket a dalokat és azonnal tudnak hozzánk és a zenéhez kapcsolódni. 

A.Z.: A gyerekek számára olyan zenét érdemes hozni és készíteni, ami jó értelemben véve egyszerű, fülbemászó és vidám. 


Miért fontos a zene és hangszerek megismertetése és megszerettetése a gyerekekkel? 

A.Z.: Ez egy olyan szenzitív életkor, amikor hamar meg lehet velük szerettetni a népmesét, zenét és a hangszereket, mindez gyökereket ad számukra és ez minél korábban történik meg, annál jobb. Emellett némi ismeretet is ad számukra. A zenei eszköz látványa is érdekes nekik, és az előadások során gyakran rácsodálkoznak arra, hogy milyen színes a hangszerek világa, és ahogyan megszületnek a hangok, amelyek hasonlóságot mutatnak az állatok és a természet hangjaival is. 

A.-Cs.D.: A Sej-haj, pengettyű felfogható egyfajta mini-koncertként is, amire lehet nem túl gyakran járnak. Ezek a korú gyerekek szeretnek együtt lenni, zenét hallgatni, énekelni, zenére mocorogni, erről beszélgetni. Ez a felszabadító ereje a zenének, ami rájuk hat. Zoli a hangszerismereti elemeket is átadja, amely a szülőket és pedagógusokat is magával ragadja, sokan visszajeleznek, hogy ők maguk is élvezték és gazdagodtak általa. 


Számos zenei irányzatban vagytok képzettek és járatosak. A közös színházi munkákon kívül zenéltek még bármilyen más formában együtt vagy egyénileg? 

A.Z.: A gyerekeink még kicsik, így a rendszeres élő zenélés picit most háttérbe szorult, de van egy gyerekzenekarunk és nekem van egy YouTube csatornám is, melynek most már 22 milliós nézettsége van. Sokat foglalkozom az online zenemegosztó oldalakkal, hiszen a követőimmel leginkább itt tartom a kapcsolatot. 

A.-Cs.D.: A gyerekek születése előtt én az altercountry és rockabilly stílusú zenét játszó Nyughatatlan zenekar énekesnője voltam. Azóta már inkább vendég vagyok időnként, de aktívan nem koncertezem velük. Zolival pedig mindig jön egy lehetőség, ahol együtt zenélhetünk. A gyerekzenekarunkat az online térbe és világba képzeltük el. Jelenleg olyan az időbeosztásunk, hogy nem tudunk pluszban koncertezni, azonkívül a járványügyi rendeletek következtében nem is engedélyeznék. Otthon van egy házi stúdiónk, ahol ezeket az anyagokat fel tudjuk venni. 


Előfordult már zenés, zenével kapcsolatos álomélményetek? 

A.Z.: Nekem szokott, igen. Volt már, hogy felébredtem és leírtam egy adott dallamot, volt olyan, hogy éjjel még megvolt, de reggelre elfelejtettem. Olyan is megtörtént, hogy egy zeneművet a valóságos életben nem tudtam eljátszani, álmomban viszont virtuóz módon megszólaltattam, például a Cantate Domino-t is. Olyan is előfordul, hogy álmomban zenei példaképekkel találkozom. 

A.-Cs.D.: Nekem ez kevésbé vagy ritkábban fordul elő. 


Meghatározható, hogy mit jelent számotokra a zene, a zenében való létezés?

A.-Cs.D.: Nekem egyfajta szabadságot jelent. Nagyon fel tudok szabadulni zenélés közben akkor is, ha egy színpadon állok, akkor is, ha egy szobában ülök. Illetve a közösségben való létezést is jelenti. Életemben egyszer zenéltem egyedül és nagyon nem találtam a helyem. Nem csak a színpadon, hanem a backstage-ben sem. Közösségben és csapatban zenélni a világon az egyik legjobb dolog. 

A.Z.: Nekem életfeltétel, levegő, nem tudom elképzelni az életemet nélküle. Nehéz lenne más hivatást választanom.

Az interjút készítette: Baluja Petra