hu en

Hírek

A szivárványkapukon túl

Feltöltve: 2017. november 13.

A szivárványkapukon túl

A MODEM (Modern és Kortárs Művészeti Központ) BILLENTYŰK című tárlatával a 20. századi európai avantgárd bábszínház, valamint a hazai modern bábművészet megteremtőjének, a debreceni születésű Blattner Gézának állít emléket. A rendhagyó kiállításhoz a művész pályáját megidéző bábszínházi etűdök is tartoznak, melynek rendezőjével, Nagy Viktória Évával beszélgettünk.

A rendezés közben mennyire törekedtél a rekonstrukcióra, és mennyiben a blattneri életmű tovább gondolására?
Amikor megkaptam a felkérést, hogy a kiállítás részeként olyan etűdöket vigyek színre, amelyek valamilyen formában kötődnek a blattneri életműhez, akkor eredetileg a reprodukció volt a célom. A kiállítótér megtekintését követően és a MODEM munkatársaival folytatott egyeztetések után azonban azt tartottam érvényesebb útnak, ha inkább kortársi kontextusba helyezzük ezeket a jeleneteket.
Mátravölgyi Ákos tervező három, egymástól független etűd terének a vizuális arculatát hozta közös nevezőre. Különböző méretű, szögletes szivárvány kapukat tervezett, melyek egy bátor, szabad gondolkodást engedő játékra inspiráltak. A kiállítás legbelső termében kapott helyet a színházi tér, ahova a nézők Éliás István művészetpedagógus vezetésével jutnak el. A helyszín adottságai, valamint az a tény, hogy az etűdök különböző történeteket mesélnek el, azt az ötletet szülte, mintha egy próbába pillantanának bele az idelátogatók, erre utal a Megyeri Béla által alakított szereplő jelenléte, aki mint egy ügyelő a csapat tagjait szervezi, az előadást elindítja, lezárja, „kellékezik”.   

Milyen korosztálynak játsszátok ezeket az etűdöket?
Különböző korosztálynak különböző párosításban. A halász és a hold ezüstje című Balázs Béla által írt történet az óvodásoknak és kisiskolásoknak készült; a Szívek, ha találkoznak című árnyjáték a felsős kiskamaszoknak; Az ember tragédiája falanszter színe pedig a középiskolás és felnőtt korosztályt szólítja meg. Az etűdök átállása közötti szünetekben egy viszonylag interaktív helyzeteket teremtő, bunraku-típusú bábrekonstrukció is megjelenik, az úgynevezett „néni”. 

Eredeti bábokkal is dolgoztok a játékokban?
Nem merült fel annak a gondolata, hogy azokat használjuk, egyrészt mert behatárolta volna az esztétikánkat, másrészt, mert hiányos az egyes előadásokban szereplő bábok száma, amelyek fennmaradtak azok is muzeális értékűek, nagyon óvatosan mertünk volna csak hozzájuk nyúlni.  

A bábok tekintetében törekedtél a rekonstrukcióra?
Sokféle szempontból újragondoltuk az előadásokat. A halász és a hold ezüstje bábjai közül formanyelvében egyedül a halász marionett-bábot hagytuk meg, azt rekonstruáltuk, majd stilizáltuk az eredetihez képest eltérő színezéssel. A mesében megjelenő többi figurát Oláh Richárd tervezte és kivitelezte, egy krokodilt ábrázoló báb kivételével. Ennek terve Blattner egyik kortársának, A. Tóth Sándornak a rajza alapján készült. Az előadás formavilága érdekes lehet abból a szempontból, ahogy a marionettet használjuk. Nem klasszikus mozgatási helyzetben látjuk a bábost, aki a bábjával együtt fent ül az egyik szivárványkapun.
Nem csak bábmozgatás szempontból gondoltuk újra az előadást. Erősen belenyúltam a Balázs Béla által írt szövegbe, kicsit megtörtem azt az egyenes vonalú verses ritmikát, amely a mai kor számára esetleg naivnak hathat. Beemeltem egy mesélő figurát, aki párbeszédben áll a halász szereplővel, olykor értelmezi a látottakat.
Az előadás koncepcióját erősen befolyásolja, hogy a halász mellett a másik szereplő a Hold, az eredetivel ellentétben, nálunk élőszereplő, ráadásul egy színésznőre, Hell Krisztinára osztottam ezt a feladatot, ezzel adva az egész történetnek egy férfi-női kontextust is.
Annyiban rekonstruáltuk Blattner korát, hogy szecessziós festmények hangulatára jellemző képeket állítottunk be a Holdat játszó színésznőnek, aki az arcát egy kerek formába helyezi, jelmezben pedig a húszas évek világát próbáltuk visszahozni.
A Szívek, ha találkoznak című nonverbális, árnyjátékos etűdöt szintén az eredeti előadással ellentétben nem bábokkal, hanem élőszereplőkkel játsszuk. Mivel ehhez se felvétel, se szövegkönyv nem volt adott, elég szabadon kezdtünk gondolkozni. Azt találtuk ki, hogy a bábok formáját élőszereplők jelmezeiként rekonstruáljuk. A történet röviden arról szól, hogy hogyan találja meg a szerelmet egy fiatal lány a három udvarlója – a piperkőc, a pénzember és az ideál – között.

Ha jól gondolom, akkor a zenének fontos dramaturgiai funkciója van.
Igen. Tulajdonképpen párhuzamosan dolgoztunk Czapp Ferenc zeneszerzővel. Az elején kapott tőlem ugyan egy szinopszist, de a végleges verziója a zenének az etűdök próbája közben alakult ki. Azt kértem, hogy elektroszving stílusban gondolkozzon, mert azt szerettem volna, ha a zene is kifejezi a blattneri hagyatékhoz való viszonyunkat, vagyis meg is idézi a kort, de ugyanakkor kortárssá is teszi. 

Az ember tragédiájának falanszter jelenete érdekes lehetett abból a szempontból, hogy a mai kort idézi a múltból fogalmazva. Hogyan találtatok rajta fogást?
Az etűdök összeválogatásakor Asbóth Anikó igazgatótól szabad kezet kaptam, a falanszter szín volt az egyetlen, ami adott volt. Különleges helyet foglal el Blattner életművében Az ember tragédiája.  Az 1937-es párizsi világkiállításon Blattner társulata arany érmet nyert a drámai költemény francia nyelvű bemutatójával. Bár nem készült felvétel az előadásról, fennmaradt pár fénykép és leírás az egyes színekről és a bábokról, ezek alapján tudjuk, hogy forgószínpadszerűen változtak az egyes jelenetek hátterei, melyeket különböző képzőművészek terveztek; illetve azt, hogy a Lucifer, Ádám és Éva bábok billentyűs technikával, alulról mozgatott figurák voltak, amelyeket a bábos a saját derekára rögzítve tartott. A mi előadásunk a színpadképében, és formailag is más utat követ. Árnyjátékos és „élőszereplős” jelenetek váltják egymást, bábot nem használunk. Egyrészt azért, mert ezeknek a báboknak az elkészítése és mozgatásának megtanulása rettentő időigényes lett volna, másrészt azért, mert nem szolgálta volna az alap koncepciót, azt, ahogy mi a jövőben gondolkozunk a falanszterről. Markánsan meghúztam a szöveget is, amelynek szempontja az időkeret volt, illetve a színpadi tér adottságainak figyelembe vétele. Olyan helyzeteket kerestem, amelyeket úgy éreztem, vizuálisan is meg tudunk emelni a bábos szemlélettel. Bizonyos szerepeket összevontam. Mercs Máté Luciferként egy személyben játssza az Ádám által felismert régi korok embereit, akik nem hajlandóak beállni a sorba. Ádámot Baditz Dávid alakítja. Mindkét fiatal számára szerettem volna, ha kihívást jelent a próbafolyamat, úgyhogy sokféle feladatot bíztam rájuk: marionetteznek, bunraku bábot mozgatnak, árnyjátékoznak, színészként vannak jelen.  

Alkalmazkodásként vagy inspirációként élted meg a blattneri életművel való foglalkozást?
Inspirációként, ami az alkalmazkodást jelentette, az technikai jellegű volt. Elég későn derült ki például az előadás költségvetése, amely eleve sok mindent meghatározott, ezt követően tudtuk csak kialakítani a koncepciót, és ennek megfelelően elkezdeni a tervezést. Ákos, a vezetőtervező hamar rá tudott hangolódni a grandiózus térre, és amikor a szivárványkapuk ötletével előállt, az felszabadítóan hatott rám. Inspiráltak a színészek is, akik végig nyitottan álltak a feladatokhoz.      

Miután behatóbban tanulmányoztad Blattner Géza munkásságát, milyen ember személyisége bontakozott ki számodra a művészetén keresztül?
Mindenképpen inspirált munka közben a személyisége. Tulajdonképpen az etűdök keretjátékának ötlete, az hogy egy próbát lát a néző, abból született, ahogy megismertem őt a róla szóló könyvben. Nagyon szeretett bábozni, különböző embereket maga köré gyűjteni, velük kísérletezni. Tudatos és határozott hitvallása volt. Szerintem nagyon sokat elárul róla az, ahogy A. Tóth Sándor művészbarátja, aki szintén tagja volt Blattner alkotóközösségének, visszaemlékszik rá. Arról ír, hogy számára akkor vált világossá, hogy tulajdonképpen a „Gézuka” az ő főnökük, amikor hallotta egyszer őt egy rendezvényen beszélni a bábművészetről. Sokatmondó az a grafika is, amelyet A. Tóth Sándor készített róla Gézuka fűt címmel. Hogy milyen személyiség volt Blattner Géza, ebből a Gézuka megszólításból vélem sejteni.


Billentyűk – Blattner Géza kísérleti bábszínháza az avantgárd Párizsban című kiállítás ajánlója:

„A 20. századi európai avantgárd bábszínház és a hazai modern bábművészet megteremtője, a debreceni születésű Blattner Géza munkásságát, valamint a párizsi kortársak munkáit, az avantgárd művészet nagy korszakát mutatja be a tárlatA Vojtina Bábszínház, a Csokonai Színház, a Déri Múzeum, a MODEM, a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet együttműködésének eredményeként megvalósuló kiállításhoz bábszínházi előadás- és művészetpedagógiai programsorozat is kapcsolódik. Mindezeken túl két tananyaghoz több szállal kötődő pályázat is kötődik. Az egyik Madách Imrétől Az ember tragédiáját veszi alapul, míg a másik minden korosztálynak szól, és végeredménye egy izgalmas jelmezes-művészeti farsang a MODEM-ben.
Blattner Géza Debrecenben született, majd 1925-ben Párizsba költözött. Itt nyitotta meg az Arc-en-Ciel (Szivárvány) Színházat, amely rendkívül változatos, sokszínű társulatával, alkotó közösségével korát megelőző, kísérletező bábszínházzá vált. Blattner Géza magyarországi működése új korszak kezdetét jelezte a bábjátszás történetében. Ízlésével, szemléletével, a bábművészet lehetőségeinek szüntelen kutatásával alaposan megelőzte korát.
Az 1937-es Párizsi Világkiállításon Blattner Szivárvány Színháza Az ember tragédiája című mű első francia nyelvű bemutatójával aranyérmet nyert. Munkatársaival megteremtette az első, minden ízében korszerű, az emberszínház utánzásával szakító, saját műfaji törvényeit érvényesítő, a sokfajta élettelen anyag ezernyi titkát feltáró, humorból, költészetből összegyúrt, huszadik századi francia avantgárd bábszínházat. Hatására kezdtek a hatvanas évektől Magyarországon vidéken is művészi bábszínházak alakulni. 2017-ben, halálának 50. évfordulóján Debrecen négy kulturális intézménye ennek a 20. század elején megszületett „modern életérzésnek”, a társművészeti kapcsolódási felületeknek és a kortárs narratíváknak szeretne teret adni egy rendkívüli összművészeti kiállítással.”

A kiállítás 2017. november 18-tól 2018. február 25-ig látogatható.

A kiállításhoz kapcsolódó etűdök ajánlott korosztály szerint:
Balázs Béla: A halász és a hold ezüstje
3-12 éves korig

A szívek, ha találkoznak
7-14 éves korig

Madách Imre: Az ember tragédiája – falanszter
középiskolásoknak és felnőtteknek

Alkotók:
Dramatizálta és rendezte:
Nagy Viktória Éva
A szcenikát és a bábokat tervezte: Mátravölgyi Ákos
A bábokat tervezte és kivitelezte: Oláh Richárd
A zenét szerezte: Czapp Ferenc
Játszók: Baditz Dávid, Hell Krisztina, Megyeri Béla, Mercs Máté, Reschofsky György

Fény: Barta Zoltán
Hang: Czapp Ferenc
Műhelymunka: Kissné Kati, Kiss-Wágner Edit, Nádasiné Szegedi Éva, Oláh Richárd, Borsos család

Gyermekelőadás: 1.000 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás: 1.000 Ft / fő
Felnőttelőadás: 1.000 Ft / fő
Gyermek-előadásokra szóló bérlet: 3.400 Ft / fő

Kedvezményes jegyár három vagy többfős családok részére:

Gyermekelőadás: 800 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás: 800 Ft / fő

Szeretne értesülni a legfrissebb
bábszínházi információkról?

Iratkozzon fel hírlevelünkre:

4026 Debrecen, Kálvin tér 13. +36 (52) 418-160 vojtina@vojtinababszinhaz.hu
Vojtina Bábszínház © 2016 - 2018 Minden jog fenntartva!