Hírek

Az anyaghasználat és a gondolati sík koherenciája

Feltöltve: 2017. október 5.

Az anyaghasználat és a gondolati sík koherenciája

Láposi Terkával A virágot lépő lány című legújabb játszószínházi kamara-előadás bemutatójának kapcsán beszélgettünk.

Hasonlóan az Őztestvérek és Jancsi és Juliska mesékhez, melyek szintén a játszószínházi kamarajátékok repertoárjában szerepelnek, A virágot lépő lány cselekményének katalizátora is a „gonosz nő” figurája, aki először egy mostoha, majd egy boszorkány képében jelenik meg. Tudatos szándék részedről, hogy újra és újra felmutasd ezt a karaktert, és a vele való megküzdést?
Igen. A mindennapjainkban egyre inkább felismerhetetlen számomra, kiben mi lakozik. Ebben a történetben az érdekelt, mi indít arra valakit, hogy egy jól működő királyi birodalmat, párkapcsolatot, családi fészket elmérgesítsen. Mi váltja ki ezt a szándékot? Ha ez tudatosan érlelt, öngerjesztő folyamat, milyen mélységig fertőzi meg azt, aki erre szánja magát, és akár hozzátartozóját is? A mi történetünkben a boszorkányt komaasszonynak nevezzük, akinek mélyen rejtve vannak gonosz szándékai. Az együttélés a királyi udvarban már 30 éves múltra tekint.  Megjelenítésében, bábként gyönyörű a figura.
Mesénkben két szülői magatartás áll egymással szemben, melyet a komaasszony, az Ilonát felnevelő édesapa, és a fiával együtt uralkodó királynő képvisel. A komaasszony megnyomorítja a saját lányát azzal, hogy harminc éven át dugdossa a külvilág elől, saját tulajdonának tekinti, és arra predesztinálja, hogy majd a királyfi felesége legyen. Az apa olyan lányt nevel, aki a szabadságot megkapván csodákra lesz képes, aki kedvességével széppé tudja tenni a világot.

Mi az a formanyelv, amelyen megszólal az előadás?
Törekedtem arra, hogy míg nyelvezetében kortársi, a vizualitásában asszociációkra építkező legyen az előadás. A bábok megjelenítésében szerettem volna, ha kifejeződnek gondolataim  az emberi testről, mint fizikai jelenvalóságról. A testünk csak addig van jelen, amíg ebben a földi közegben létezik, fölfelé törekszünk mindannyian. Ez a filozófiai háttér ihlette a Modigliani-szerű bábok hosszan elnyúló alakját, melyeket karakterüknek megfelelően különböző anyagú és formájú szerkezetek vesznek körül, függőlegesen megtartva őket.  A plaszticitás és a síkszerűség kontrasztja az archetípusok közötti rétegződést igyekszik képviselni. A legfontosabb szereplők, akik életútját a történetünkben végigkísérhetjük, plasztikusak, de kecsesen vékony, hosszan nyurga figurák. Csupasz testek, arcuk viszont faragott, kézzel festett. Ezek mellett síkszerű figurákként jelennek meg Ilona apja, a királyfi édesanyja, és az Ilonát megmentő halászházaspár. Az Apa, az Anya mint kép mindig jelen az életünkben, ők keretezik, és tartják életünket. A Halász és felesége a feltétel nélküli segítők, a gondviselők addig, amíg csak lehet.
Igyekeztünk Majoros Gyula tervezővel olyan esztétika minőséget kialakítani, ami kifejezi a mesében rejlő gondolatiságot. Nem múló kérdésem, és magam eszközeivel igyekszem is rá válaszolni, hogy mi a tradíció, és nekem mi a feladatom az átörökítésben. Alkotói állásfoglalásnak tekintek minden műalkotást, és izgalmasnak tartom a kérdésfelvetések módját, művészi megfogalmazását. A megfogalmazás a bábszínpadon sokrétű lehet, hiszen a bábu olyan mediális eszköz, melynek lényege éppen a közvetítés. A tradíciónak, mint fogalomnak pedig az egyik legfontosabb jelentését tartom magamra nézve megélhetőnek, cselekvésre késztetőnek, mégpedig a latin megfelelőjét, az átadást, értesítést valami éteriről, tudásról. Ez pedig nem anyagi, materiális, hanem szellemi, az anyagi világon túli örökítés. Ez folyamatjellegű, a körforgás is egyik jellege. A virágot lépő lány című történetben a gravitációs pont a jóravalóság kérdése. Ennek megjelentetése, akciókba való beágyazása, úgy gondolom, rítuselemek nélkül nem lehet.
A rítus alkalomhoz kötött, közösségek által szabályozott, a tradíciókon nyugvó cselekvési formák sora.  Antropológiai szemszögből nézve a rítus jelenthet olyan megszervezett viselkedési formákat, amelyek az anyagon túli világgal való kapcsolatot próbálják segíteni. Ami lényeges, hogy mindig a beszéd és a mozgás meghatározott mintáján vagy az események sorozatán alapulnak, és a közösség tagjainak egymáshoz való viszonyát határozza meg. Úgy gondolom, hogy a rituális szimbólumok nem statikus jelképek, hanem dinamikájukban, mozgó állapotukban válhatnak üzenet hordozóvá, hiszen ezek teszik lehetővé, hogy valamit (eseményt, mítoszt, emléket…) újra és újra aktualizáljunk, visszatérjünk valami eredethez. Ebben a mesénkben a csend, és a mozdulatok, történések lassúbbítása egy olyan elem, mely fontos tétele lett a rendezői nézőpontomnak, annak pontosabban, hogy megteremtődhet e ma, a képek iszonyatosan gyorsan, és folyamatos zajban változó világában a csend, mint atmoszféra. Megteremthető-e, s ha igen, milyen módon hat a teljesen lelassított mozdulatok sora egy-egy lényeges történési egységben?
A másik lényeges elem, ami szintén az én értelmezésem és vágyam szerinti tradíciót szolgálja, az az anyaghasználat. Milyen anyaggal fejezhető ki az anyagon túliság? Fontos kérdés számomra, hogy az anyaghasználat és a gondolati sík összekapcsolása milyen vizuális megjelenéssel valósítható meg? A gyermekrajzok sajátját vettem alapul, a transzparenciát, az áttetszőséget, mint ábrázolási lehetőséget. Majoros Gyulával, tervezőtársammal régóta kísérletezünk az áttetsző felületekkel, és most ez a lehetőség, az átlátszóság jelentést kap, az egyik leglényegesebb jelteremtő eszközünk lett. Nagyon izgat, hogy a transzparenciával az anyagi világban kifejezhető-e az anyagtalanság átható, megragadhatatlan lényege, az anyagon túliság? A „transzparens lét megélése” vajon a lényegi dolgok felé vezeti az alkotót és a nézőt? A transzparenciát, mint áttetsző felületet használva indukálhatunk-e olyan közös nézőpontot, mely felől közelítve a vizuális művészet és a psziché áthatásait megvilágíthatjuk? Ebben a mesénkben a transzparencia használatát vizuális és fogalmi értelemben is lényegesnek tartom. Arra vágyom, hogy a transzparens anyagok ébresszék fel a napjainkban szinte csak a külvilág felé irányuló figyelmet, és a belső felé fordítsák azt. Ebben segít még a fény, mely fokozza az áttetsző anyagoknál az elanyagtalanodás mértékét. A transzparencia módosítja az eredeti látványt, hiszen a téri viszonyok együttes megélését is jelenti, mediális természete képessé teszi arra, hogy beleláthassunk általa a dolgokba. Azért szeretek ezekkel az anyagokkal alkotni, mert segítenek a láthatatlant megidézni, mert távolodhatok a felszíntől, s olyan illúziót keltenek, mellyel felfejthetünk valami titkot, gazdagíthatjuk érzékenységi amplitúdóinkat. A gyermekek is egy fejlődéslélektani szakaszukban éppen ezért használják a vizuális ábrázolásukban ezt a „technikát”. Viktor Löwenfeld a rajzfejlődés korszakaiban a 4-6. életszakaszt presematikusnak nevezte, melynek egyik legfőbb jellemzője a rajzi transzparencia alkalmazása. A gyermekek a dolgok és élőlények külső burkán átlátszó belső világot láthatóvá teszik.

Minden előadásodban fontos hangsúlyt kap a „történetbe húzás” gesztusa, ami egyfajta színpadi szertartásosságban nyilvánul meg. Hogyan jelenik ez meg A virágot lépő lány esetén?
A mese több feldolgozásában is (Illyés Gyulánál, Benedek Eleknél, Magyar Adorjánnál) a királyfi egy festőt küld a szépségéről messze földön híres Ilonához, hogy képet készítsen róla. Gyönyörű az a rítusrend, hogy egy közvetítő által megkapott szépségbe, egy ideába meg tudok kapaszkodni, ez az emberi, alkotói kreatív létezés, amiben tényleg meg lehet merítkezni. Azt kerestük, hogy az évezredes művészettörténeti hagyatékból ez az idea, amelybe a királyfi beleszeret, hogyan hámozható ki. A 21. században is meghatározó híres festők (Frida Kahlo, Picasso, Modigliani, Vermeer) női ábrázolásait mutatjuk fel, ebbe a kontextusba helyezzük a mi mesénk szépséges Ilonáját.
A vizualitás részeként a mozgáselemek is fontos hangsúlyt kapnak. A férfi oldal az atavisztikusabb néptánc elemekre építkező, a női a lágy kortársi, hosszú gesztussal elindult és a végtelenbe nyúló mozdulatokkal fejeződik ki.
A harmadik szintje ennek a színpadi nyelvnek a női test jelenléte, melynek egyik emblematikus pontja, amikor a két színésznő egy hatalmas kockában állva kibontja saját hosszú haját, fésülködik, és egy a folklórból ismert „szerelem tudakozó” mondókát mond.
Ez egy női mese, ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem annak a kérdése is, hogy vajon a nőiség tud-e még ma, a 21. században a maga természetes szépségével hatni, vagy végleg elmentünk egy szilikonos világ felé, ahol már semmi sem valóságos, vagy legalábbis kételkedést ébreszt. Ehhez a gondolathoz kerestünk anyagokat, így kap többletjelentést a polikarbonát, mely a történet végén a komaasszony börtöne lesz, aki ezen az áttetsző felületen maga a megtestesült szépség, de már nem tud onnan kijönni, mintegy formalinba tett művi alkotás

A játszószínházi kamarajátékok határozott színházi eszményképet képviselnek. Évek óta ugyanazokkal az alkotókkal dolgozol, egy nyelvet beszéltek. Miért tartod fontosnak ezt az állandóságot?
Hiszem, hogy egy társulat együtt, és külön-külön is be tudja járni a saját útját. A mitológia mentén való fogalmazás segít abban, hogy egy olyan eszményképet képviseljünk, mely gondolkodtatásra serkent, mely elemelhet a mindennapokból, mely hosszabb távon biztos kereteket adhat, mely szellemi mélységekben tarthat.
Az előadásokon a közönségünkről is nagyon sokat megtudunk. A virágot lépő lány egyik előadásán a gyerekek, mint a verebek bújtak össze egy jelenetnél. Az előadás végén megkérdeztem tőlük, emlékeznek-e, hogy mikor történt ez, és hogy, mit éreztek akkor, miért tették ezt. Az volt a válasz, hogy féltek, de hogy miért, konkrétan nem tudták megmondani. Viszont az egyértelmű volt, hogy a komaasszonyt nem lehet szeretni: „csúnyán beszélt a banya… nem szeretem a banyát… csúnyát tett Ilonával és a lányával…”.
Én ebben az eszményképben hiszek. Nem kell tudnom abban az életszakaszban kimondani, megfogalmazni, mit érzek, a lényeg, hogy biztonságban érezhessem magam az adott pillanatban.
Hiszem azt is, hogy egy társulati munkán belül nekünk alkotóknak is érdemes a magunk útját bejárni. A virágot lépő lány előadásban Arany Zoltán, zeneszerző arra tett kísérletet, hogy a földöntúli szépséget próbálja meg dalszövegben és zenében megfogalmazni. Szeretem az ő zenei költészetét. Magi Krisztina a végletekig gonosz női szerepben (komaasszony), és a lojális királyfi szerepében mutatkozik meg. Ágoston Krisztinának ez az első játéka velünk. Ő játssza a virágot lépő lányt, Ilonát, és a komaasszony által agyon gyötört lányt, Ruzsinát is. Szép, árnyalt utat járt be Krisztina. Olyan érzékenység bontakozott ki a karaktereiben, olyan egyéni kecsesség, és mély együttérzés, mely tovább gazdagította az általa megformált figurákat. Még szebbé tette a képet, ami bennem az eredeti mesékkel való találkozás során megképződött.
A társulatépítésben fontos lépcsőfoknak tartom, hogy itt van, és együtt vagyunk.


A virágot lépő lány
Léteznek csodák, melyek észlelésekor szemünk, szánk eláll. Olyan különös varázslat történik a mesénk szépséges lányával, hogy semmilyen ésszerű magyarázat nincs rá: virág nyílik a lépte nyomán, az aranyos színű hajából soha nem látott szépségű virágok hullanak, könnyei gyémántgyöngyök. S mindez nem derül ki róla mindaddig, amíg a királyfi szépségéért feleségül nem kéri. Ekkor azonban olyan bűbájos események veszik kezdetüket, hogy minden fenekestül felborul, a feje tetejére áll a világ, a boszorkány átkot szór mindenre, és mindenkire. Ki érti ezt? Mi lesz most?
Az előadást 3 éves kortól ajánljuk!

A bemutató időpontja: 2017. október 20.

Író, rendező, látvány: Láposi Terka
Tervező: Majoros Gyula
Zeneszerző: Arany Zoltán
Koreográfus: Ágoston Krisztina, Magi Krisztina

Rendezőasszisztens: Faragó Melinda
Műhelymunkák: Majoros Gyula, Majoros Eszter, Nádasiné Szegedi Éva, Kissné Kati, Kiss-Wágner Edit

Játsszák: Ágoston Krisztina, Magi Krisztina
Muzsikus: Arany Zoltán

 

Gyermekelőadás: 1.000 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás: 1.000 Ft / fő
Felnőttelőadás: 1.000 Ft / fő
Gyermek-előadásokra szóló bérlet: 3.400 Ft / fő

Kedvezményes jegyár három vagy többfős családok részére:

Gyermekelőadás: 800 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás: 800 Ft / fő

Szeretne értesülni a legfrissebb
bábszínházi információkról?

Iratkozzon fel hírlevelünkre:

4026 Debrecen, Kálvin tér 13. +36 (52) 418-160 vojtina@vojtinababszinhaz.hu
Vojtina Bábszínház © 2016 - 2017 Minden jog fenntartva!