Hírek

„Amire nagyon vágytam, az mind megvan.”

Feltöltve: 2017. szeptember 27.

„Amire nagyon vágytam, az mind megvan.”

ARANY ZOLTÁN bábszínházunk muzsikusa és zeneszerzője a húszas évei elején kötelezte el magát a középkori- és világzene mellett, melynek megszólaltatásához a legkülönfélébb népek, korok hangszereit kezdte el gyűjteni. „Kobzán a dal magára vall,…” című kiállításán ezek közül a kincsek közül mutat be néhány darabot. 

Hogy lett belőled sokféle hangszeren játszó muzsikus?
Születési rendellenesség, egészen kiskorom óta érdekel a zene. Gyerekkoromban csellózni tanultam, de az az igazság, hogy nem szerettem az intézményi kereteket, és bár nagyszerű volt a tanárom, mégis egy életre elment a kedvem a klasszikus zenétől, már akkor gyűlöltem a rendszerességet. Öntörvényű személyiség vagyok, nem tagadom.
Az iskolarendszerben nem találtam a helyem, középiskolában a történelmet leszámítva, mert az érdekelt, minden tantárgyból megbuktam, az érettségit egy szakmunkásképzőben tettem le, ahol egyúttal a gépszerelő és karbantartó lakatos szakmát sajátítottam el. A középiskolai tanulmányaim befejeztével – mivel az egyetemre nem vettek fel elsőre – egy évet a megyei könyvtárban raktárosként dolgoztam, ez maga volt az álom, egy aranybánya, rengeteget olvastam, és többnyire egyedül voltam.
Öt hangszeren játszottam már, amikor 23 évesen elkezdtem a történelem szakot az egyetemen, ahol végre azt tanulhattam, ami érdekelt. Mindent a zene iránti szenvedélyem határozott meg, a szakdolgozatomat a középkori Magyarország lovagköltőiből és zenészeiből írtam. Közben kórusban énekeltem, előbb a Monteverdiben, majd a Csokonai Színházban, ahol egyúttal zenei közreműködő is voltam. Négy év után azonban otthagytam a színházat, nem bírtam a közeget, a színház ritmusát megkövetelő életformát, nem tudtam mellette regenerálódni. A Vojtinába a 2006-os évadban kerültem. Az Állatok nyelvén tudó juhász című előadás volt az első, ahol zenészként, és színészként voltam jelen.

Most pedig kiállításra készülsz! Mesélj róla, milyen hangszerek lesznek láthatóak?
A gyűjteményem nagyja itt lesz, melyet hangszercsaládonként, szisztematikusan fogunk kiállítani. Lesznek húros, fúvós, membrános hangszerek, valamint különböző csörgők, gongok, harangok. Kérésre a látogatók a kiállítást hangszerbemutatóval együtt is megtekinthetik.  

Mindegyik hangszert meg tudod szólaltatni?
Igen, kivéve a balalajkát, de azt is csak azért, mert nincs hozzá húrom.

Hogyan tanultál meg egyáltalán játszani ezeken a különleges hangszereken? Voltak mestereid vagy mindent autodidakta módon sajátítottál el?
Saját magam kísérletezgetek. Nehezebben tanulható hangszereknél ez sok időt vesz igénybe, de azt tapasztalatból mondom, hogy minél több hangszeren játszik az ember, annál könnyebben találja meg a praktikákat. A YouTube is nagy segítséget jelent, rengeteg oktató videó van fent rajta.

 Mi motivál a gyűjtésnél: a birtoklási vágy vagy egy bizonyos hangzásvilág szeretete?
Nyilván legelőször a zene az, ami felkelti az érdeklődésemet, beazonosítom, hogy melyik hangszernek, milyen hangzása van, de hogy mi a döntő a gyűjtésben, nem tudnám megmondani, azt hiszem mindkettő.

Létezik egyáltalán olyan hangszer, ami még nincs a birtokodban, de nagyon szeretnéd, hogy meglegyen?
Amire nagyon vágytam, az mind megvan. Esetleg ha majd tehetős leszek, akkor egy ír dudát fogok beszerezni.

Elégedettnek tűnsz. Találsz még kihívást?
Persze. A célom a virtuozitás elérése, hogy minél magasabb szintre jussak el az egyes hangszerek megszólaltatásában.

Melyik a te hangszered, ami leginkább közel áll hozzád?
Talán a mandolin, mert az volt az első, ami ezt az egészet belobbantotta. 21 évesen vettem meg, előtte kamasz koromban rockzenét, punkzenét játszottam.

Hány hangszer van a birtokodban?
Nem tudom pontosan. Az biztos, hogy költségét tekintve egy jó kocsi ára kitelne belőle.

Van esetleg olyan hangszer, ami kalandos úton került hozzád?
Igen, például egy szantúr, ami egy perzsa húros hangszer, a cimbalom családjába tartozik. Egy idős nénitől vettem, akinek az albérlője (egy perzsa fogorvos-hallgató fiú) kéthavi lakbértartozását kiegyenlítve hagyta hátra a hangszert.
A legutóbbi szerzeményem is egyedi eset. Terka (Láposi Terka, a játszószínház vezetője – szerk.) hívta fel a figyelmemet egy használtkereskedésben látott hangszerre, amiről utóbb kiderült, hogy egy német mester mandolin.

Magányos farkasként mozogsz ebben a zenei világban, vagy találsz magadhoz hasonló fanatikusokat?
MuzsikaltatoNem igazán tartom más hangszergyűjtővel a kapcsolatot. Több szabadon verbuválódott együttesben is játszom, de olyan mániákust, mint én, nem ismerek, ezt pedig nem lehet senkinél sem erőltetni, különben elmegy tőle a kedve. Engem a középkori zene, a világzene (a tradicionális zenékből táplálkozó újkori zene) érdekel. Befogadóként ugyanakkor bár válogatós vagyok, sokrétű az a zenei stílus, amit hallgatok. 

A koncerteken, színházi előadásokon túl az interneten keresztül is sok emberhez eljut a zenéd.
Igen, időnként fel szoktam tenni a YouTube-ra az általam hangszerelt, olykor általam írt zenéket. Ezeket sokan hallgatják, így néha egészen különleges helyekről, emberektől érkeznek megkeresések. Legutóbb Ausztráliából vettek zenét egy rövidfilmhez, de érkezett már egy nemzetközi reklámcégtől is felkérés, nekik egy szicíliai dalt adtam el, amit egy spagetti szósz reklámhoz használtak fel. Alapvetően azonban nem keresem ezeket a megmutatkozási lehetőségeket, megtalálnak azok maguktól is. Nyilván több ilyen anyagilag jól jövedelmező ajánlatot kapnék, ha jobban reklámoznám magam, de nem tudom biztosan, akarom-e magam ennyire előtérbe tolni.  

Feleségeddel Arany-Csató Dórival pár hónappal ezelőtt megszületett Regő fiatok. Szeretnéd, ha ő is a zenei pályát választaná?
Persze, lenne egy saját zenészem. De viccet félretéve, bár szeretném, semmit nem fogok erőltetni. Az iskolai múltamból még emlékszem, milyen érzés az, amikor az ember olyan dologgal kénytelen foglalkozni, amit nem szeret. Előre félek, hogy fogok összecsapni majd a tanárokkal Regőt védve, semmiképpen nem hagyom, hogy tönkretegyék az érdeklődését.

Azt hiszem, a fiaddal is lesznek kemény csatáid!
Nem hiszem, a családon belül alkalmazkodó vagyok, azon kívül azonban nem.

Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?
arany zoliA feleségemmel pár éve alapítottunk egy gyerekzenekart, Hepehupa néven. Most ugyan Regő fiam születése miatt szabadságon vagyunk, de pont holnapra terveztünk egy céges megbeszélést az „igazgató asszonnyal”, hogy hogyan tovább, ugyanis karácsonyra szeretnénk összehozni egy koncertet.
Ami mostanában egyébként nagyon vonz, és azt hiszem, hogy a képességeimnek megfelelő kihívás lenne, az a filmzeneszerzés. Egy-két élményben már volt is részem ezen a téren. Nemrégiben például egy német filmrendező szakos keresett meg, hogy egy görög-török konfliktus idején játszódó szerelmi történethez írjak zenét. Nagy élmény volt szintén, amikor nyáron egy angol kosztümös filmben, a Jamestown című sorozat egyik epizódjában szerepeltem zenei közreműködőként. Nagyon szerettem a munkát a profi stábbal.
A filmes szakma egy magamfajta muzsikust sok új kihívással kecsegtet, bízom benne, hogy lehetőségem lesz kibontakozni ezen a területen is. 

Gyermekelőadás: 1.000 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás: 1.000 Ft / fő
Felnőttelőadás: 1.000 Ft / fő
Gyermek-előadásokra szóló bérlet: 3.400 Ft / fő

Kedvezményes jegyár három vagy többfős családok részére:

Gyermekelőadás: 800 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás: 800 Ft / fő

Szeretne értesülni a legfrissebb
bábszínházi információkról?

Iratkozzon fel hírlevelünkre:

4026 Debrecen, Kálvin tér 13. +36 (52) 418-160 vojtina@vojtinababszinhaz.hu
Vojtina Bábszínház © 2016 - 2017 Minden jog fenntartva!