Hírek

Az elmúlt években bemutatott Őztestvérek, Jancsi és Juliska című előadások, melyeknek rendezője és dramaturgja is te voltál egy gondolati ívet alkotnak. Hogyan illeszkedik ebbe A sárig kicsi kígyó meséje?
Fontos számomra, hogy alkotótársaim hogyan gondolkoznak a világról, mikor mit tapasztalunk, ezekből mit osztunk meg egymással. Hosszú ideje vagyunk „egybezárva” egymással, mivel 15 éve tart az együttjátszás, ezért egyre inkább olyan tartalmakat szeretnénk színre vinni, amelyeket teljes hittel és együtt tudunk képviselni.
A sárig kicsi kígyó című mesében rengeteg kérdést tettünk fel egymásnak. A titoktartás, a titok elárulása, a felelősség vállalása, az árulás következménye és az azt követő bűnhődés gesztusa. Melyek a bocsánatkérés formái? Elég egy bocsánatkérő szó? Mi a vezeklés? Súlyos identitásbeli, személyiség- és közösségformáló kérdések ezek. Az átváltozás motívuma is nagyon érdekelt. A mese dramaturgiájában fordulópontot jelent, amikor kiderül, hogy a kígyó valójában egy királyfi. Az átváltozás azonban nem csak őt, hanem a mese összes szereplőjét érinti. A szegény embernek meg kell szelídítenie önmagát, hogy elfogadja: a gyermeke egy kígyó. Meg kell szelídülnie a kígyónak is, hogy megtanulja, hogyan működjön együtt az emberekkel az ő világukban. Mit jelent nekünk ma, a 21. században a folyamatos változás? Az egyed és törzsfejlődés szüntelen egymásba íródásának felismerése az örök metamorfózist mennyire hozza közel az emberhez? A másik fontos rétege a mesének, az áldozathozatal motívuma. Ennek sokféle formáját és mélységét érezhetjük meg e mesében.
Olyan kérdéseket feszeget a mese, amelyek minden életkor számára fontosak lehetnek. Leginkább az emberi létezés határait feszegeti, illetve annak koncentrált mélységeit.

Dramaturgként és rendezőként miből merítettél inspirációt a mese színpadi megvalósításához?
Az átváltozás és átváltoztatás motívuma érdekelt leginkább, a küszöbtől küszöbig való elérés lehetősége. Vajon a bőröm alatt az lakik-e, amit mutatok magamról? Vajon adok-e magamnak annyi esélyt, hogy felfejthessem előtted rétegeimet, adsz-e nekem esélyt arra, hogy a valós létezésed megtapasztalhassam, és ha igen, akkor ezt képes legyek szelíden, ajándékként fogadni?

Túl vagytok a bemutatón. Hogyan értékeled az előadást?
Izgalmas, új élethelyzet minden alkotótársam életében, különösen a három lány számára, akik játszanak az előadásban. A szöveget, a képet, a zenét, a színpadi mozgást úgy próbáltuk meg egyben kezelve folyamatosan formálni, gazdagítani, hogy minden azonos fajsúlyt kapjon. A mesemondásnak, a narratív szövegmondásnak, a képekben felfedett történésnek össze kell találkozni.

A szóképolvasás technikájának nevezem, amikor a színészi játék gesztusrendszere, a kimondott szöveg és a kép koherensen együttműködve, hol az egyik a másikat felerősítve vagy helyettesítve van jelen. A testnyelv gazdagsága, azaz a bábszínész testének mozdulatai, a bábu testének robosztus mozdulatlansága, a kimondott szöveg súlya és ritmusa, a hangtónusok, az esztétikai elemek szüntelen változása folyamatosan segít a gyerekeknek érteni, értelmezni, rácsodálkozni a cselekményre, a csodákban rejlő igazságokra. Jelentősnek tartom Barkó Réka és Magi Krisztina eddigi életútjukban ezt az előadást. Pontos, koncentrált, erős jelenléttel teli színészi játékuk megállás nélküli, jelentéssel bíró mozdulatokkal, tánccal tarkított. Olyan örömjáték, amiben a pontosság, a koncentráltság, a dinamika, az önmaguk teljes identitása egységben van azzal, amiről mesélnek, és ahogy mesélnek. Arany-Csató Dóri zenészként van jelen, az ő művészi habitusát a hangszerkezelés, az éneklés fejezi ki.  

A most bemutatott előadástól függetlenül játsszátok a Kibújt a bőréből, avagy a sárig kicsi kígyó titka című bábkészítő-kamarajátékot is, amelyet eredetileg 2002-ben tűztetek műsorra. Mi volt az oka, hogy újra elővettétek?
Az eltelt idő óta mi magunk is rengeteget változtunk, új kérdéseink vannak, tapasztalataink gazdagodtak. Az átváltozást, mint az élet egy rejtélyes és mégis természetes velejáróját is másképp értelmezzük azóta. A most bemutatott előadás nem ugyanazt a dramaturgiát követi, mint a bábkészítő-kamarajáték, mely a mese linearitását, szövegét hűen igyekszik visszaadni, látványvilágában pedig a gyermekrajz esztétikája köszön vissza. Az előadásban a gyermekrajzok egyszerűsége az archaikus neolitikumból átvett bálvány és báb megjelenítési formájára építve jelenik meg.

A játszószínház művészeti koncepciójának része a folyamatos útkeresés. Mi az a személyes ízlésből fakadó irány, amely meghatározza ezt az útkeresést?
A gyermeki gondolkodás és világkép, a prelogikus gondolkodás, az ember szimbólumteremtő képessége érdekel. Valamint az az antropológiát is foglalkoztató kérdés, hogy miért alkot az ember érzelmeinek a kivetítésére tárgyakat? Ebben a tárgyalkotási folyamatban a metamorfózis, az átalakulás jelenti a legnagyobb fókuszt. Gyerekeknek készült előadás színrevitele során érdemes azzal foglalkozni, hogy hogyan olvassa a gyermek a jeleket, egy-egy hangról, szóról, gesztusról milyen asszociációi, analógiái, előképei lehetnek. A közös élmény kialakításakor mindig nagyon fontos számomra a világ felfedezése, amely akkor is formálódhat, gazdagodhat, amikor a gyermek közösen tud velünk, játékosokkal lélegzetet venni, közösen tud velünk elmélyülni, vagy a történetben alámerülni, amikor teret adunk egymásnak az imaginációhoz. Nem a módszertan, hanem az elmélkedés, a szellemi út bejárása érdekel.

A sárig kicsi kígyó előadást hova pozícionálod ebben az útkeresésben?
Átléptük a küszöböt, megéreztük, milyen, amikor a csendet nem a színház teremti meg, hanem a közös elmélkedés, annak az egyezménye, hogy beültünk megnézni egy mesét. Az előadás során egyetlen pillanatnak is lehet olyan meghatározó ereje, ami egy életre szólhat. A sárig kicsi kígyó előadást nézve több ilyen pillanatot is megéltem az elmúlt napokban, amikor gyerekekkel együtt láttam a mesét. Érezhető volt az idő feszessége és elnyúlása. Megrendítő volt.

Milyen új lehetőség felé szeretnél nyitni?
A tündérmesékkel szeretnék továbbra is foglalkozni. A Jóisten nem sok humorral áldott meg, én nem tudok kellemesen szórakoztatni, viszont azt nagyon szeretem, ha ezt velem meg tudják tenni. Az én világom az „itt is vagyok, nem is vagyok”, a látható és a láthatatlan világ közötti kapcsolatteremtés a bábjátékkal, a művészettel, legyen az képzőművészet, zene, tánc vagy egy tárgy.