Hírek

Szabó Ottó KOGART Díjas szobrász acél tárgyakból varázsol formabontó, kinetikus szobrokat, kifacsart módon értelmezve ezzel a klasszikus szobrászatot. A RobOtto művésznéven tevékenykedő művész 2012-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem, szobrász szakán. Azóta több külföldi és hazai intézmény mutatta be, az alapvetően mozgásszobrászat iránt érdeklődő művész alkotásait. Munkáiban fontos szerepet játszik az interaktivitás és minden olyan dolog, ami képes eltörölni a szobrok felé támasztott unalmas jelzőt. Az Angol Nemzeti Opera díszletépítőjeként az ebédszünetekben, lopott tízpercekben megalkotta a Lunchbreak Warriors című sorozatát, melynek szereplői szuperhősök, képregényfigurák. A Temze partján gyűjtött fém-, kő- és üveghulladékokból felépülő organikus világban létező hősei hadakozásra alkalmatlan fegyverekkel és fizikai adottságokkal csatába induló harcosok, akik nem vért akarnak ontani, csak a mindennapok küzdelmeit vívják hősiesen, a „csak azért is” etikájától hajtva. – írja róla Falvai Mátyás[1].

Somogyi Tamás, rendező felkérésére a fiatal művész a János vitéz című színdarab bábjait is az újrahasznosítás jegyében tervezte és alkotta meg a Vaskakas Bábszínházban: az egyedi reprodukció során fémbábuk formájában elevenednek meg Petőfi hősei. Miglinczi Éva így jellemzi az előadás látványvilágát[2].
„A Vaskakas János vitéze szembe megy a sujtásos, piros lajbis, csobogó csermelyes, népieskedő közeggel. Szabó Ottónak – RobOtto – ez volt az első színházi munkája, s ezek a környezettudatos alkotások is az upcycling jegyében készültek. A hosszas team-munkában létrejött bábokat, díszleteket saját kezűleg, valamint Szabó Pál és Aubert-Gamus Árpád közreműködésével hozta létre. (….) A János vitéz fa- és fémhulladékokból készült báb-tárgy kollekciójának alapötlete az új minőség létrehozása a halálra ítélt tárgyakból. A rendező és a tervező egyéni invencióit a megszokott nézőpontok fölé helyezte. A hétköznapi, kidobott kacatokat hagyományos funkciójuktól megfosztva egyéni megjelenésű objekteket/bábokat hoztak létre. (…) Ezek a tárgykollázsok valóságos szereplőkké válnak, akiket már nem lehet vitrinbe zárni, posztamensre tenni. Természetesen szervülnek a bábjátékos kezében, de létük furcsán billeg a képtelenségben rejlő lehetőségek határán. A hulladéktelepek lomjait a képzelet játéka, a művész szárnyalása és társainak kézműves szorgalma formálta kompozícióba. A dinamikus bábformák néhol barokkos, mozgalmas megjelenése mellett letisztult formavilágú építményeket hoztak létre. A vízforralóból, konzervdobozokból, bicikli alkatrészekből, rugókból, csavarokból, motortankból egybeszerkesztett bábok dekoratív tárgykollekciója és a díszletek láttán világosan kirajzolódik a darab tér- és idő-problematikája. (…) A múltból táplálkozó, de a jelennek szóló assemblage-aival RobOtto új összefüggéseket hozott létre, s ezzel szimbiózisban Somogyi Tamás közhelyes ideáktól mentesen újraértelmezte Petőfi elbeszélő költeményét. A lírai történetet izgalmasan ellenpontozza a fémkompozíciók hűvössége. A fém megdolgozások változatosak, az érdes, már-már rozsdás fémelemek mellett festett, majd fényt elnyelő durván maratott felületek jelennek meg. (…) Somogyi Tamás kockázatot vállalt, amikor kilépett saját komfortzónájából, s a tervezővel karöltve önálló vizuális grammatikát, kubo-futurista látványt fogalmaztak meg. Eredeti, friss előadást hoztak létre, amely nem dekoráció, hanem művészi üzenet hordozója.”