Ugrás a főmenühözUgrás a tartalomraUgrás a lábléchez
4026 Debrecen, Kálvin tér 13.+36 (52) 418-160 href="mailto:uh!pont!zahnizsbabanitjov!kukac!anitjov">uh!pont!zahnizsbabanitjov!kukac!anitjov

Hírek

A boszorkány maga a csábítás

Feltöltve: 2015. október 12.

Évadunk első játszószínházi előadása a Jancsi és Juliska október 11-től látható. A bemutató kapcsán Láposi Terka, a kamarajáték írója, rendezője osztotta meg velünk gondolatait.

 Az előző évad bemutatója az Őztestvérek több ponton párhuzamba állítható a Jancsi és Juliska történettel. Mennyire volt tudatos ebből a szempontból a meseválasztás?
Évek óta foglalkoztat a családszerkezet, illetve azon belül is azok a változások, feszültségek, különösen a testvérek viszonylatában, amelyek óvodás életkorban is élhetőek, értelmezhetőek. Az Őztestvérek című előadásban egy olyan családot idéztünk meg, ahol az elhunyt anyuka helyét az apa új felesége, a „mostoha” próbálja átvenni szeretet nélkül, és éppen ezért sikertelenül. Többek között arról szól számomra ez a mese, hogy a jókor megkapott anyai minta egy életen át végigkíséri az embert.

Jancsi-3A Jancsi és Juliska történet során is egy családmodellt szerettem volna bemutatni, egy olyan családét, ahol bizonyos szabályok betartásával minden a legnagyobb rendben működik. Ez a harmónia csak akkor bomlik meg, amikor a gyerekek a 4-5 év körüli Juliska, és a 13-14 év körüli Jancsi este lefekvés után kihallgatják a szüleik beszélgetését. A meghallott mondatok („Nincs tovább, nincs élelem a kamrában. Lehet jobb lesz máshol nekik, mert nem tudom felnevelni őket.”) alapján elkezdenek morfondírozni, és arra a következtetésre jutnak, hogy az anya nem szereti őket, nem kellenek már neki.
Az életkor adta tapasztalatok, illetve ezek hiánya, valamint a más nézőpontból értelmezett mondatok félreértéseket szülhetnek, ha ideje korán nem beszéljük meg őket. S ez fontos kulcs ebben a történetünkben.
Azért éreztem fontosnak, hogy újra testvérek legyenek a főszereplői az előadásunknak, mert egyrészt a hozzánk járó 2,5-12 éves korú gyerekeket valóban érdekli ez a kapcsolat, hiszen sokuknak van testvére, másrészt az Őztestvérek, amelyet ezidáig 125 alkalommal játszottunk, pozitív visszajelzéseket hozott számunkra. A közönség reakciói abban erősítettek meg, hogy a családban történt események, s főleg a testvérkapcsolatok, minden életkorban kiemelt pozíciót kapnak.
Mindkét mese kapcsán lényegesnek tartom a mintakövetés gesztusát. Úgy gondolom, hogy a jó minta előbb-utóbb visszaköszön valamilyen formában a gyermek életében, még akkor is, ha azt gondoljuk, meg sem hallotta, amit mondtunk neki.

Miért tartod fontosnak, hogy a családszerkezetről, mint témáról beszélj?Jancsi-4
Azt tapasztalom a hétköz- és ünnepnapokban egyaránt, hogy mindig, minden helyzetben sietünk, robogunk, kapkodunk. Azt hisszük, hogy mindez a rohanás tőlünk függetlenül alakul ki, mi legtöbbször áldozatai vagyunk a folyamatoknak, holott épp mi magunk vagyunk azok, akik teremtjük életünk szituációit. Folyamatosan megélem, hogy az elsietett élethelyzetekből fakadóan mennyi félreértésünk adódik.
Úgy érzem, hogy akkor lehetünk felelősen döntő szülei a gyerekeinknek, ha értő figyelemmel, ténylegesen megvárjuk a kérdéseiket, és azokra valós, hiteles válaszokat igyekszünk adni. Ha nem magunkra figyelünk mindeközben, hanem arra, hogy családtagjainknak a lehető legtöbbet segítsünk, akkor a kommunikációnk valós tartalmakkal telítődhet meg.
Nem tartom egészségesnek, sőt nem is életszerű, ha a sietős, pörgős mindennapokban a halogatásra építem a vágyott elképzeléseimet, terveimet, feladataimat, arra, hogy: „majd egyszer lesz időm, és majd akkor beteljesül…”. A „patópálság” nem visz előre. Érdemes az örömteli, figyelemteljes és egészséges kommunikációra folyamatosan törekednem, ezzel megadhatom az esélyt magunknak, a családomnak a közösen hozott döntésekhez.

Az elmúlt évtizedekhez képest saját magad is tapasztalod a kommunikációban ezt a változást, a viszonylatos szétszabdaltságot?

Igen. Egyfajta felszíni kommunikációt érzek, amellyel ugyan túl tudunk élni pillanatokat, de ez nem vezet harmóniához, bizalomhoz. Sok esetben nincs módunk hosszabb távra tervezni, mert a szétszabdaltságot, a rohanást szolgáljuk. Mindez a folyamat lehet, hogy a XX.-XXI. század felgyorsított életmódjával függ össze. Rengeteg szemetet termelünk, az értékes anyagi minőség egyre inkább elveszíti hangsúlyosságát. Nem gondoljuk végig, hogy egy puritánabb életformával hosszabb távon mennyivel nagyobb „nyereségre” tehetünk szert. Nem érzem az individuumon kívüli gondolkodás szándékát a mindennapokban, azt a kitekintést, hogy rajtam kívül még milyen módon lehet a világ alakulásáról elmélkedni, közösen cselekedni. Nagy hangsúlyt kap napjainkban a hedonizmus. Gyakran kérdezem, magamtól, hogy ez a szétszaladó világ rövidtávon megváltoztatható? Hankiss Elemér szerint a bizonytalanság korában élünk: az ember nem lehet biztos abban, hogy két év múlva is lesz munkája, hogy a diplomájának megfelelő munkakörben tud elhelyezkedni. Olyan sok kérdés merül fel, amelyek egészen a gyermekneveléshez vezetnek vissza. Merre, milyen irányba indítsam a gyerekemet? A képességének, tehetségének megfelelő foglalkozáshoz segítsem hozzá, vagy olyanhoz, amiből később meg tud élni? De honnan tudom, hogy mi az, amiből meg lehet majd élni? Tele vagyunk kiszámíthatatlanságokkal.

Jancsi-5Az előadásban szereplő boszorkány éppen ezért nem a mesékből ismert tipikus vasorrú bába figura, hanem maga a csábítás egy kis francia kisasszony képében, a tejszínhab, a cukormáz, az ugráló vár, a dekorkozmetikumok világa. Minden pillanatban csábít valamivel, ami igenis szép, és igenis jól esne sokaknak. Ahogy napjainkban, mesénkben is megvan annak az esélye, hogy elfogadjuk a felajánlott szebbet, jobbat, édesebbet, de ezzel saját gerincünktől lépünk távolabb. Az én mesei értelmezésemben Jancsi észre se veszi, hogy mikor kerül a boszorkány bűvkörébe, és addig nem is lesz képes belőle kilépni, amíg fel nem ismeri ezt a helyzetet.
A Jancsi és Juliska történet számomra a csábításról, annak erejéről szól, és arról, hogy ezt a család hogyan tudja kezelni, mit tud cselekedni az elkerülésére, van-e egyáltalán eszköze hozzá.

Hogyan jellemezhető az a vizuális tér, amelyben megszületik a mese?

Jancsi-6Arra vágytam, hogy egy olyan erdőben játszódjon a történet, amelyet kétféle ábrázolásmód jellemez. Egyrészt látunk egy foto-realisztikusan megfestett, de titokzatos világot, másrészt egy áttetsző (polikarbonát) felületre komponált szürreálisat, ez utóbbi a nézőkhöz közelebb eső. A látható és láthatatlan világ párhuzamos jelenlétét szeretném ezzel a látvánnyal megidézni. Játszó termünk mérete megengedi, hogy nagyon közel engedjük egymáshoz a játékteret és a nézőt, szinte egybe olvad. Ebben a közelségben pedig fontos számomra a gyermeki lét biztonságos kereteinek a megteremtése annak minden jellemzőjével.
A képi világgal párhuzamosan a reális és szürreális kettőség a játékstílusban is megjelenik. Jancsi és Juliska, az apa, anya valós figurákként, valós családi helyzetekben léteznek, azonban az a tér, amelyben megjelennek, már ezen túlmutat. A bábok és a családi otthon mérete apró, a rengeteg erdő óriási, ahogy az ég csillagainak látványa is előhívja bennem annak érzetét, hogy sejtnyi méretű vagyok, ha feltekintek az égboltra.
A földi világot a „láthatatlan” erdő egy-egy kis szigete tartja meg, amelyekről soha nem tudjuk pontosan, hogy valójában léteznek-e. A mézeskalács házikó áttetsző kunyhóként jelenik meg. Mindvégig bizonytalan, hogy vajon az ott játszódó jelenet ténylegesen vagy csak a gyerekek álmában történik-e meg, hiszen a szülők ugyanazon a fán találják meg Jancsit és Juliskát, ahol korábban elaludtak. A fát emberi gerincként ábrázoltuk, amelynek „csigolyái” polikarbonát (átlátszó) elemekből állnak. Az álomjelenetbe ezeknek a „csigolyáknak” az elfordulásával, forgásával jutunk el, s ennél a szituációnál, az álomba lépésnél a lassított mozgást alkalmazzuk: minden lassítva történik. A mézeskalács házikóba érkezve a gyerekek nem azonnal, hanem fokozatosan kerülnek fogságba, ahogy egyre több, és több süteményt kérnek.
Arra vágytam, hogy a reális problémák és az azokon való felülemelkedés kettőssége fejeződjön ki a játékstílus és a térkezelés ábrázolásával.

A mese színpadra alkalmazásakor mennyiben tértél el a klasszikus történettől?
Az eredeti történettől annyiban, hogy aktuális családmodellek alapmondatait emeltem be. Napjaink szülői diskurzusából merítettem a megszólalásokat. A két gyerekre jellemző verbális megnyilatkozást különbözőképpen ábrázoltam. Juliska, az óvodáskorú szóhasználatára, aki még a mesei világban létezik, leginkább a mesei szövegkezelés jellemző, Jancsiéra azonban már a világ reális megértésének a szándéka. A mesei szövegkontextus egy az egyben a boszorkányra és a mézeskalácsházikó körül játszódó jelenetekre jellemzőek.

Egy próbafolyamat során olykor előfordul, hogy a színpadi megvalósítás lehetőségei felülírják a dramaturgiai munkát. Hogyan éled meg ezeket a helyzeteket úgy, hogy egy személyben író és rendező is vagy?
Nyitott vagyok mindenre. Az alkotótársaim rendszeresen alakítják a szituációkat a saját általuk szeretett mondataikkal, amelyektől ha feszültebb, vagy esetleg harmonikusabb lesz egy-egy jelenet, akkor természetesen megtartjuk. A zeneszerző a dalok szövegeit a zeneszerzéssel párhuzamosan írja, amelyek beépülve a jelenetbe, olykor a szövegkönyv szókészletét is módosítják. Oda-visszaható folyamat ez, amelyben nagyon szeretem a közös alkotás élményét.  


Jancsi és Juliska
Kamarajáték
Bemutató: 2015. október 9.

Író, rendező, látvány: Láposi Terka
Tervező, kivitelező: Majoros Gyula
Zeneszerző: Arany Zoltán

Koreográfus: Magi Krisztina
Játszók: Barkó Réka, Csató Dóra, Magi Krisztina, Sőrés Róza
Muzsikus: Arany Zoltán

Színháztermi előadás:2.000 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás:2.000 Ft / fő
Gyermek-előadásokra szóló bérlet:4.500 Ft / fő

Kedvezményes jegyár három vagy többfős családok részére:

Színháztermi előadás:1.700 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás:1.700 Ft / fő

Szeretne értesülni a legfrissebb
bábszínházi információkról?

Iratkozzon fel hírlevelünkre:

4026 Debrecen, Kálvin tér 13.+36 (52) 418-160vojtina@vojtinababszinhaz.hu