Hírek

Hogyan találtál rá a mesére?

Nem én találtam rá a mesére, hanem ő talált meg engem. Eddigi életemben ez nem túl gyakran esett meg velem... Berlinben főiskolás koromban a csoporttársaim a kezembe nyomtak egy mesekönyvet, hogy azt olvasgatva gyakoroljam a német nyelvet. A könyvet Axel Hacke írta, és a címe az volt: A kis December király. Ez volt az a mese, az ÉN MESÉM.

Mi ragadott meg benne?

Már amikor a kezembe vettem a kötetet, feltűnt, hogy milyen kedves, szívet melengető, fantáziadús képek vannak benne. (Magyarul még nem adták ki, pedig szívesen ajánlanám mindenkinek…) A mesekönyv illusztrátora egyébként Michael Sowa, aki az Amelie csodálatos élete című, nagysikerű francia film vizuális effektjeinek, azaz speciális látványelemeinek az egyik megalkotója. Aztán olvasva egyre szembetűnőbb lett a mese hasonlósága A kis herceg-gel: önmagunk és mások megismerésére és elfogadására, az élet szeretetére, elfeledett gyermekkorunk újra felfedezésére tanít A kis December király is.

Ez egy „modern” mese?  

Igen, ez mai történet abban az értelemben, hogy napjainkban játszódik egy nagyvárosban, az egyik főhőse a mi színpadi változatunkban egy „irodába járó”, egy mérnök, egy érzelemmentes, passzív, kizárólag a szabályoknak megfelelni akaró felnőtt ember. A mesék világát már rég elfelejtette, fantáziája nincs, magányosan él a mindennapok rideg egyhangúságában. Ám egy szép napon betoppan az életébe egy fura, apró figura, a kis December király. Ő vezeti vissza ezt a mérnököt a gyermekkori álmaiba, megmutatja neki, hogy valójában kik is a körülötte élő emberek, mik a vágyaik, és hogy igenis vannak kalandok, vannak érzelmek, van szeretet a világon, még egy nagy és szürke városban is. Hogy vannak matektanárnők, akik éjszakánként a háztetőkön balettozva várják haza eltévedt űrhajós szerelmüket, vannak kisfiúk, akik visszateszik zsebeinkbe elveszett tárgyainkat, és vannak gumimaciárus lányok, akiket elrabol egy sárkány – de mindent mégsem árulhatunk el, nemde?

Miért épp kis December király a neve ennek a szereplőnek?

A mesében nincs erre semmiféle utalás, de számomra a december az a hónap, amikor az év végén minden ember megáll kicsit a rohanásban, magába néz, aztán odafordul a többi emberhez is, hogy együtt ünnepeljenek. Ezt a szeretetteli, meghitt mézeskalácsillatot hozza el ez a December nevű kicsi „emberke” a másik, az „irodába járó”, élete melegét vesztett főhős hétköznapjaiba.

Hogyan valósul meg mindez a bábszínpadon?

Az eredeti mű alapvetően hosszú monológokból és leírásokból álló, filozofikus mese. Ha ugyanebben a formában állítanánk színpadra, az talán nem volna túl érdekes a gyerekközönség számára. Épp ezért Gimesi Dórával, a színpadi változat írójával úgy döntöttünk, hogy a filozofikus részeket nem az elmondott szövegekkel, hanem inkább színpadi helyzetekben mutatjuk meg. Új szereplők is kerültek a mi változatunkba, olyan mókás vagy érdekes alakok, akik a gyerekek számára ismerősek lehetnek, ezért könnyebben fogadják be az általuk közvetített gondolatokat. A két főhőst, az „irodába járót” és a kis December királyt egy és ugyanazon színész kelti életre, mégpedig úgy, hogy a kicsi király kesztyűs bábként „ránő” a teljes testi valójában látszó és játszó színész kezére. Egyébként színészek, bábok, maszkok, érdekes mozgások, festett képek és fények játékából épül fel majd az előadásunk. A díszlet is mindenféle csodákra képes: megfordul, s a fordulással egy másik világba kerülünk, ablakai és fiókjai pedig titkokat rejtenek...

Kiket választottál alkotótársul ehhez az előadáshoz?

Gimesi Dórát, a mese bábszínpadra íróját már említettem, vele ez a második közös munkánk (A Sárkánykirály palotája volt a másik, Pécsett, a Bóbita Bábszínházban)[1]. Szeretem a találékonyságát, az eredeti művek iránti érzékenységét, és azt, hogy szereti és tiszteli a gyermekközönséget. Dóra az íráson felül a színpadra állítás során is segít: ha teheti, ott ül a próbákon, és olykor ő lendít át bennünket olyan akadályokon, amivel nem boldogultunk, mert „belevakultunk” egy-egy megoldásba. A bábok és díszletek tervezője Mátravölgyi Ákos[2], vele sokadszor dolgozom együtt, már félszavakból értjük egymást, akárcsak Fosztó Andrással, az előadás koreográfusával. A zeneszerzővel, Márkos Alberttel eddig még nincs közös múltunk, de az ő esetében kíváncsi voltam, hogy egy fiatal, népszerű, független filmekhez és kőszínházi előadásokhoz zenét szerző alkotó hogyan hoz létre egy gyerekeknek szánt, lírai zenei világot. És persze a színészek, Hajdú Péter, Hell Krisztina, Nagy Mónika, Papp Melinda és Fekete Dávid[3] is kihagyhatatlan alkotótársak a próbafolyamatban, illetve majd az előadások során. Hajdú Péter alakítja az „irodába járót”, és ő bábozza a kis December királyt is. Azt gondolom, vannak szerepek és mesék, amelyek egy bizonyos emberre várnak, és csakis őáltala kelnek valóban életre. Amikor A kis December király-t újra olvastam, nyomban Péter jutott eszembe, mert A farkas és a hét kecskegida című előadásban, amit a Vojtinában rendeztem 2008-ban, nagyon megszerettem színészi lényét és játékát. Így aztán gyakorlatilag Péterre íródott az „irodába járó” figurája, mint ahogy a másik négy színész számára is olyan színpadi alakok íródtak, akikhez közük lehet emberként, akik fontosak lehetnek az életükben…

Végezetül azt kívánom a mesénk minden alkotójának, játszójának és nézőjének, hogy mindannyiunk életébe lopjon sok-sok vidámságot, színt és szeretetet a kis December király!

Kuthy Ágnessel beszélgetett: Papp Melinda

A kis December király

Bemutató: 2009. szeptember 12. és 2014. szeptember 13.

Axel Hacke meséjéből bábszínpadra írta: Gimesi Dóra

Rendező: Kuthy Ágnes

Díszlet-, jelmez-, bábtervező: Mátravölgyi Ákos

Zeneszerző: Márkos Albert

Koreográfus: Fosztó András

Játsszák: Hajdú Péter, Hell Krisztina, Nagy Mónika, Reschofsky György, Telenkó-Oláh Tímea