Ugrás a főmenühözUgrás a tartalomraUgrás a lábléchez
4026 Debrecen, Kálvin tér 13.+36 (52) 418-160 href="mailto:uh!pont!zahnizsbabanitjov!kukac!anitjov">uh!pont!zahnizsbabanitjov!kukac!anitjov

Hírek

A rutinnak hátat fordítva keresni a határokat

Feltöltve: 2012. szeptember 28.

Agilis, érzékeny, önfejű, de kompromisszumkész, ha a szükség úgy hozza. Beszélgetés Csató Katával Az okos lány című előadás rendezőjével.

Hogy érzed magad?

Köszönöm, kicsit fáradtan. Adél, a kislányom ma hajnal fél háromkor volt szíves elaludni.

Nagy harcaink vannak, határozott, erős egyéniségű gyermek, a dackorszak kellős közepén.

Te is ilyen gyerek voltál?

Ó, én jó teremtés voltam. Jól tanultam, zongoráztam, mindenben mindenkinek meg akartam felelni. Ideális gyerekkorom volt egészen 13 éves koromig, amikor is a szüleim elváltak. Hirtelen kellett felnőnöm.

Most pedig egy a saját útját járó és a határokat feszegető személyiség benyomását kelted. Tényleg ilyen vagy?

Abszolút mértékben. Nem vagyok konfliktuskerülő, de a konfliktus előidézője sem szeretek lenni, holott néha úgy tűnik, az vagyok. Egyszerűen nem tudom nem szóvá tenni, ha igazságtalanság történik. Kompromisszumot is hajlandó vagyok kötni, ha az nem öncélú. Ezen a pályán ez elengedhetetlen.

 Hogyan kerültél kapcsolatba a színházzal, a bábozással?

Szentendrén nőttem fel, Budapesten jártam gimibe. A színházzal, a színészettel először ott kerültem közelebbi kapcsolatba. Sikerélményekben volt részem, díjakat nyertem, nem volt kérdés, jelentkeztem a Színművészetire színész szakra, ahova azonban nem kellettem. Borzasztóan megsértődtem, itt hagytam mindent, és kimentem fél évre Angliába dolgozni. Miután hazatértem, a Kolibri Színház Stúdióját kezdtem el, ahova felvételt nyertem annak ellenére, hogy kijelentettem: engem nem érdekel a báb.

És hogy lettél rendező?

Mindig is érdekelt hogyan tudnám magam tovább képezni. Amikor Micsa Mónika, akivel korábban a Kolibri Stúdiójában ismertük meg egymást, bejelentette, hogy egy lengyelországi egyetem ösztöndíjas képzésére jelentkezik bábszínész, bábrendező szakra; Veres Andris, aki élt-halt a bábokért, és én vele tartottunk.

Mennyire határozza meg a gondolkodásmódodat az, hogy Lengyelországban tanultál bábrendezést?

Tulajdonképpen ekkor kezdett el jobban érdekelni a bábszínház az élőszínháznál. Elsajátítottam a lengyel bábos gondolkodás alapját, amely azt képviseli, hogy egy tárgy megszemélyesítésekor annak matériájából kell kiindulni, azaz a tárgy tárgyiasságát kell hangsúlyozni, nem pedig figuratív megjeleníthetőségét. Egyszerűbb példával élve, egy papírnak a papírságát kell kiemelni, amikor élővé tesszük, szemben azzal a kérdéssel, hogy milyen figura válhat belőle.

Rájöttem arra, hogy bábok segítségével sokkal több szinten tudok fogalmazni.

Általánosságban mi jellemző a rendezéseidre?

Én nehezen tudom ezt megítélni, hiszen nem látom a munkáimat kívülről, de általában azt szokták mondani az előadásimra, hogy lírai, érzelmi szálakat pendítenek meg. Ez abból fakadhat, hogy többnyire saját élményanyag is belekerül az előadásba, tehát szubjektíven is érintett vagyok.

Amikor rendezek, mindig az alapproblematikát tartom szem előtt, ennek kibontásához keresem az eszközöket. Azt gondolom, a vizualitás fontosabb a verbalitásnál, ezért arra törekszem, hogy szöveg nélkül is működjön a mondanivaló.

A célom mindenképpen az, hogy kerüljem a rutin megoldásokat, megőrizzem az improvizációra való nyitottságot, az újat keressem, ezek nélkül nem is születhet hiteles színházi alkotás.

Az ESZME fontos szerepet tölt be az életedben. Mit takar ez a szervezet?

2006-ban 8 fő alapító taggal hoztuk létre az ESZMÉ-t (Európai Szabadúszó Művészek Egyesülete), mely eleinte a független alkotók adminisztratív, jogi háttérrel rendelkező érdekvédelmi szakszervezete volt. Tagjaink között bábosok, képzőművészek, iparművészek, írók, zenészek, táncosok és színházak is vannak már, akik szuverenitásukat megőrizve pályázhatnak produkciók megvalósítására, működésére. Az a célunk, hogy függetlenekként magas színvonalon tudjunk létrehozni és működtetni érvényes művészi előadásokat.

 

2010-ben azt mondtad, egy évig szünetelteted a szakmát, hogy összegezz, gondolkozz, mérlegelj. Mivel töltötted ezt az egy évet?

Annak ellenére, hogy nem vállaltam bábszínházaknál rendezői munkát, végig dolgoztam. A FESZ (Független Előadó-művészeti Szövetség) elnöki tisztét töltöttem be, az UNIMA Nemzetközi Bábművész-Szövetség Magyar Központjának elnökeként dolgoztam, az ESZME elnöki ügyeit intéztem, tanítottam a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán, workshopokat tartottam pedagógusoknak, és a Színművészeti Egyetemen megkezdett PhD tanulmányommal foglalkoztam.

Ez alatt az egy év alatt kérdésként tettem fel magamban többek között azt is, hogy intézményes keretek között vagy függetlenként kívánok tovább dolgozni. A jelenlegi gazdasági helyzetben azonban egyszerűen nem tehetem meg, hogy kizárólag csak eszerint a szempont szerint válogassak a munkák között.  

 

Merre tovább?

A szokásos „társadalmi munkákon” túl rendezni fogok. Januártól Lengyelországban Szegedi Katalin „Lenka” című történetét állítjuk színpadra, tavasszal pedig a Budapest Bábszínházban „A kis Mukk”-ot. Ami újdonság a rendezésen kívül, hogy elvállaltam a Színművészeti Főiskola bábrendező szakos hallgatóinak osztályfőnökségét.

Mindezek mellett októberben születik meg a kisfiam, akit már nagyon várunk.


{flike}

Színháztermi előadás:2.000 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás:2.000 Ft / fő
Gyermek-előadásokra szóló bérlet:4.500 Ft / fő

Kedvezményes jegyár három vagy többfős családok részére:

Színháztermi előadás:1.700 Ft / fő
Játszószínházi foglalkozás:1.700 Ft / fő

Szeretne értesülni a legfrissebb
bábszínházi információkról?

Iratkozzon fel hírlevelünkre:

4026 Debrecen, Kálvin tér 13.+36 (52) 418-160vojtina@vojtinababszinhaz.hu