Társulat

ASBÓTH ANIKÓ

A Vojtina Bábszínház igazgatónője 1993 óta. Ekkor lett hivatásos bábszínház a Vojtina bábegyüttesből, ahol Anikó (egy közgazdasági szakközépiskola irodalmi színpadáról indulva, a debreceni Posta ifjúsági klubját látogatva) 1975-ben bábos pályafutását kezdte. Elvégezte a Tanítóképző Főiskolát, de az élet úgy hozta, hogy a hobbyja lett a hivatása.

LÁPOSI TERKA

A játszószínház művészeti vezetője, a kiállítási program vezetője, a bábszínház „arculatfelelőse”. Rajztanár, képzőművész (festő és bábtervező), etnográfus.

NAGY ISTVÁN

A társulat „vándormadara”. 1993-ban, a Vojtina hivatásos bábszínházzá válásakor ő volt az első hangosítója és világosítója a csapatnak.1995-ben egy időre búcsút vett a bábszínháztól, és magánvállalkozóként hangosította a környék kulturális rendezvényeit. 2001-ben, amikor a Vojtina beköltözött első saját otthonába, a volt Hungária mozi épületébe, ő ismét a bábosok hangosítója lett. 2004 és 2006 között az új Kölcsey Művelődési Központ munkatársaként dolgozott, majd 2006 őszén visszatért a Vojtinába műszaki vezetőnek. Ő gondoskodik az egész ház műszaki igényeiről – a reflektoroktól kezdve a számítógépeken át a műhelyek ellátásáig -, és ha úgy alakul, ő is segít „hallhatóvá” tenni az előadásokat. 

MEGYERI BÉLA

Bábszínész, a Vojtina bábegyüttes egyik alapító tagja. Szabó Tiborral együtt kezdtek bábozni az általános iskolában, és azóta le sem jött a színpadról. Kevés olyan mese van, amiben ne keltett volna életre minimum egy, de inkább több szereplőt. Volt Döbrögi és Dr. Doolittle, Háry János és Tökmag Tom, cseh vitéz, francia király és török basa. Játszott vízimanót, törpét és óriást, kutyát és macskát egyaránt. Díjakat is kapott a játékáért, pléldául Unima-kisdiplomát, Csokonai-díjat és Vaskakas-díjat, de a nézők valószínűleg neki adnák a Tiszteletbeli Farkas- és Sárkány-díjat is.
A legszebb díj azonban az, hogy amikor megjelenik a színpadon és játszani kezd, szem nem marad szárazon – a nevetéstől… Béla a Mosoly-rend lovagja. 2008-ban nyugdíjba vonult, de azért továbbra is mulattatja a nagyérdeműt egy-egy szerepben a Vojtina színpadán.

RESCHOFSKY GYÖRGY

Bábszínész és hangulatfelelős. Már az óvodában is a gitár lehetett a jele. Magyar-ének szakos tanárképző főiskolásként végigjárta az országot zenés gyermekműsoraival, együttesével, a Re-Show-val pedig a felnőtteket szórakoztatták. 199o-ig általános iskolásokat tanított a zene, az éneklés örömére, azóta meg a bábszínházban bábozik, játszik, énekel és zenél. A színpadon láthatták János vitézként, bohócként, garabonciásként, de több tucat fiatal és öreg király szerepét is maga mögött tudhatja. A Csipkerózsika, a Többsincs királyfi, a Bábabukra vagy a Brémai muzsikusok gyönyörű dalai őt dicsérik, hiszen ő szerezte azokat.
A Vojtina Bábszínész zenekarban a felnőttek (és persze a saját maga) örömére zenél. 2oo4-ben Csokonai-díjjal köszönte meg neki Debrecen városa a közönség nevében a „mulattatást.”

PAPP MELINDA

Bábszínész, különös ismertetőjele: egy nagy mosoly. A debreceni Ady Gimnázium drámatagozata után (ahol ma már ő is a tagozat tanára) a Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta kalandos életét. Ott 1996-ban írásba adták neki, hogy taníthatja a középiskolásokat a magyar és német nyelvre, de ő inkább játszani kívánkozott, úgyhogy elszegődött a Vojtinába „bábos kisinasnak”. Azóta persze „nagyinas” lett, és elvégezte a Színművészeti Egyetemet is.
2000-ben a „Kis utazás” című filmben bukkant fel német építőtábori felvigyázóként.
Ír mesét, verset és újságot, a Bábosházi Figyelő főszerkesztője. Ha kell, fordít vagy tolmácsol németül és spanyolul, de bármilyen országban járunk vendégként, előbb-utóbb annak a nyelvén is megérteti magát.
A bábszínpadon anyukaként és boszorkányként kezdte pályafutását, de ő volt a Paprikajancsi szerenádja Lili bohóca, a Tündér Lala tündérkirálynője vagy a Bábabukra ifjú molnárnéja is, de bizony még Mátyás király felesége is lehetett - a színpadon. 
Ha az utcán látják, biztosan egy hátizsákkal a hátán szalad valahová: mindig talál valami „csinálnivalót”…

BALOGH ANDRÁS

Bábszínész. A Tisza partján, Szegeden ringatták a bölcsőjét, onnan indult világot látni. Budapesten tanult játszani és énekelni Gór Nagy Mária Színitanodájában, amit az Operettszínházban próbált ki először közönség előtt. A televízióban is megmutatta magát két filmsorozat szereplőjeként, aztán Egerben állt színpadra, de ott már bábbal a kezében. A kolozsvári és a veszprémi bábszínház után 2oo3-ban Debrecenbe vezetett az útja. Nálunk ő keltette életre többek között Jusztint a Tündér Lalában, Mátyás király udvari bolondját a Ki álmodta a legszebbet? című előadásban, Fehérlófiát, és Parittyás Vincét, aki még az ezerembererejű török vitézzel is elbírt, de volt ő Toldi Miklós, sőt, az univerzum legintelligensebb fedélzeti robotja is! 
Hintás Jimmyként (Jimmy a beceneve a hétköznapokban is) a Kukoricza Jancsi hiteles történetét elmesélő előadásban legalább 6 figura bőrébe bújik röpke 1 óra alatt!

NAGY MÓNIKA

Aki hallotta őt vízitündérként a Bábabukrában, Popi hercegnőként a Pipo hercegről szóló mesében vagy fülemüleként A fülemülében, az nemigen felejti el csodaszép énekét. Gyerekkorától kezdve ezt szereti a legjobban csinálni a világon, de mindig szívesen látogatott el a mesék birodalmába is. 2oo4 decemberében a Vojtina Bábszínház tagja lett. 2oo5 februárjában lépett először a közönség elé: a Sellőének című előadásban ő volt a kis sellő, aki gyönyörű hangját adja cserébe azért, hogy emberi lábai legyenek, és szerelme, a királyfi közelében élhessen. Azóta játszott Iluskát, kis gólyát, udvarhölgyet, s még sok-sok szerep vár rá...
Amikor nem báb van a kezében, akkor mikrofont ragad: ő a Vojtina Bábszínész zenekar énekesnője.

FEKETE DÁVID

Lótifuti – ez a neve a Kukoricza Jancsi kalandjait bemutató előadásban, és belőle lesz később János vitéz. Ő valóban mindig lót-fut, mert ezerféle dolgot csinál egyszerre. Az Ady Gimnázium drámatagozatán végzett, gyermekkorától kezdve táncol: a néptánctól a mozgásszínházig szinte minden mozgásformában kipróbálta magát. Zenél, felolvasószínházat csinál, gólyalábazik, zsonglőrködik, játszik a Csokonai Színházban, a Zenetheátrumban, a Hol-Tér Egyesületben, a Krabat Komédiás Műhelyben, a Szárnyas Sárkányokkal. 2oo5 áprilisa óta a Fehérlófia, a Mese Pipo hercegről és a Vitéz Kukoricza János históriája, illetve a Mutatványos Vitézek című előadásokban mutatta meg magát. 2008 őszén pedig ő kelti életre Mátyás királyt a Vojtina színpadán.

HELL KRISZTINA

Kiki – így szólítják a budapesti Kolibri Színházban, ahol három évig bábozni tanult, és a Vojtina Bábszínházban, ahol 2oo5 szeptemberétől gyakorolja is a bábozást. Pici és kedves, akárcsak Ofélia kisasszony, akit életre kelt, ugyanakkor játékos és bolondozós, mint a macska, amit a Brémai muzsikusokban játszik. Szeretetre méltó kisróka az Egy rókáról és egy farkasról című előadásban, bájos vízitündér az Égen-földön mesében, de a Paprikajancsi szerenádjában és a Mátyás kerál neve napjában nadrág szerepben is kipróbálhatta magát.
Ha van egy kis ideje, akkor bábokat készít: titokzatosokat, de kedveseket - mint ő maga...

TELENKÓ-OLÁH TÍMEA

Remekül zsonglőrködik és táncol, ezt már bemutatta a Brémai muzsikusok című előadásban. Nem csoda, hiszen évekig foglalkozott ritmikus sportgimnasztikával és táncolt a Modern Tánc-Játék Stúdióban. A színjátszást az Alföld Színpadon kezdte, majd a Kuckó Művésztanya és a Kallipszis Egyetemi Színpad után 2002-től a Konzervartaudrium játékosa lett.
2007-ben végzett a Debreceni Egyetemen magyar és művelődésszervező szakon.
A bábszínházban az Ofélia Képeskönyv című előadásban mutatkozott be 2005 őszén, majd a nézők láthatták őt kecses rókahölgyként vagy vad viharlidércként is a bábszínházban.

HAJDÚ PÉTER

SŐRÉS RÓZA

Az óvónőképző főiskola elvégzése után érkezett a Vojtinába 1998-ban. Gyerekkora óta színpadon volt, a hajdúböszörményi Kentaur Színpadtól a Főnix diákszínpadig sok helyen játszott önfeledten és jókedvűen. A bábszínházban először bábszínészként mutatkozott be, játszott Hüvelyk Matyit és királylányt, játékos kismalacot és betlehemi angyalkát. 2000-től játszószínházi játékosként szerez örömet a gyerekeknek: hol apró bábot készít a gyerekekkel, hol Tündérszép Ilonaként bújik bábjával a kicsi színpad függönyei mögé, hol pedig udvari bolondként „rosszcsontkodik” Mátyás király udvarában. Most épp hiába keresné őt bárki is a Játszószínházban, mert Marci nevű kisfiával tölti minden idejét, aki 2007 júniusában jött a világra.

BARKÓ RÉKA

Tízéves korától kerülgeti a színházat: a hajdúböszörményi Kentaur Színpadon kezdte gyerekszínjátszóként, a Tanítóképző Főiskolán énekelni tanult Bárdosi Ildikó népdalénekestől, majd 2ooo-től a Vojtinában a Játszószínházban bontogatja szárnyait. Gyönyörűen énekel, s ha kell, furulyázik vagy gardonozik, például a Csudakard története című előadásban. Sőt, a játék mellett zenei szerkesztőként is bemutatkozott már a Mátyás, a furfangos címet viselő játékban. A Debreceni Egyetemen néprajzot, a nyíregyházi tanárképző főiskolán népzenét tanul.

MAGI KRISZTINA

A Játszószínházban ő a táncházi foglalkozások vezetője, megálmodója és végigtáncolója.
Nagyon szeret táncolni és játszani: a Forgórózsa Néptánc Együttesben az előbbit, az Ady Endre Gimnáziumban, a Mini Teátrumban meg a Tabak Színpadnál az utóbbit tanulta és gyakorolta éveken keresztül. A tanítóképző főiskola elvégzése után a Vojtina játszóházában találta meg a helyét, de kipróbálta magát a nagyszínpadon is a Többsincs királyfi című előadásban. Amikor épp nem táncos, mesélő (A kismalac meg a farkasok) vagy épp udvarhölgy (Mátyás mesék), akkor tanul. Latint, néprajzot, táncot…

VERES KATA

KEREKES ZOLTÁN

Ahogy legtöbben ismerik: Keró. Már gyermekkorában második otthonra talált a mátészalkai zeneiskolában, ahol ifjú rezesként nagy kedvvel látogatta a tenorkürt és a szolfézs órákat. Később jött a gitár meg mindenféle furcsa pengetős hangszerek - a fúvókát pengetőre cserélte.

ÁGH ANDRÁS

1995 óta Andris az ezermester nálunk: világosít, hangosít, fúr-farag vagy autót vezet, ha kell.
Ő szervezi a sportnapokat is, amikor a társulat tagjai összegyűlnek egy kis pingpongozásra, tollasozásra vagy csocsózásra.

BARTHA ZOLTÁN

Korábban a Csokonai Színházban dolgozott, de 1999 óta a Vojtinában fényesít. Néha a kedvesét is fénybe borítja a színpadon, aki nem más, mint Sőrés Róza, a Játszószínház játékosa.

PAPP LÁSZLÓ

 Laci 2004 óta dolgozik a bábszínházban, és most épp a Színművészeti Egyetemen tanulja, mi mindent lehet még a színházi gépezetek segítségével létrehozni. Amikor nem hangosít, akkor is zajol: ő a Vojtina Bábszínész zenekar dobosa.

FARKAS ANDRÁSNÉ, KATIKA

Katika a gazdasági ügyintéző, a Kincstáros. Ő gondoskodik arról, hogy megvásárolhassuk az előadásokhoz szükséges anyagokat, ő teszi a társulat tagjainak az erszényébe a fizetést, és az ő feje fő, ha a pénzeket úgy kell szétosztani, hogy mindenre jusson.
Szabadidejében angolul tanul, mert van egy nagyfia, aki Amerikába nősült, úgyhogy Katika néha repülőre száll, és átrepüli a világot, hogy találkozzanak.

GELLÉRT PETRA

Petra a főiskola elvégzése után először a szervezésen dolgozott, de 2004-től ő a Vojtina általános titkára, Asbóth Anikó igazgatónő jobbkeze.
A munkához szükséges papíroktól kezdve a hozzánk érkező vendégek fogadásán át mindenben otthon kell lennie. Hol a számítógép előtt dolgozik, hol aláírandó papírokkal szaladgál a házban. Szerencsére türelmes természetű, és ha néha tíz dologra kell egyszerre figyelnie, akkor sem veszti el a fejét. Ezen tulajdonságának hamarosan a magánéletében is nagy hasznát veszi, ugyanis 2008 novemberében egy kisbabával bővül a családja.

SZABÓ-KOVÁCS PATRÍCIA

Patrícia az egyetem elvégzése után két évig tanított magyar nyelvet és irodalmat egy középiskolában, majd szervezőnek állt a Vojtina Bábszínházba. Aztán egy ideig családjának szentelte idejét, 2005 szeptemberében született kislánya, Vera, 2007 júniusában kisfia, Csongor. 2009 januárjától ismét a Vojtina csapatát erősíti, azonban most általános titkárként tevékenykedik. Korábban Gellért Petra végezte az általános titkár nagy türelmet és hozzáértést igénylő munkáját, de most ő ment el egy időre "babázni".

DÓKA ALÍZ

Alíz Nagybányán született, nyolc éve él Debrecenben. A Kecskeméti és Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában eltöltött két-két év után a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-művelődésszervező szakon végzett 2008-ban. A 2007/2008-as évadban nálunk töltötte szakmai gyakorlatát, majd nézőtéri ügyelőként is dolgozott, hogy belekóstoljon többféle munkaterületbe is. 2008 augusztusától kulturális szervezőként dolgozik nálunk. Szabadidejében a Csapókerti Református Egyházközösségben szervez ifjúsági alkalmakat és vasárnapi iskolát, de ha lehet a természetbe igyekszik: sétál, biciklizik vagy olvasgat a fák alatt.

KAPUSI MIKLÓS

Ő szokta a gyerekcsoportokat fogadni az előtérben, amikor megérkeznek hozzánk. De nemcsak ennyi a dolga: az egész éves műsorral a kezében ellátogat az iskolákba és óvodákba, és megkérdezi, mit és mikor szeretnétek megnézni nálunk. Személyesen vagy telefonon keresztül nála lehet érdeklődni az előadásokról, ő osztja be a bérleteket, és ő nyugtatgatja a színészeket, ha az eső vagy a közlekedés miatt nem csúszik az előadás kezdése. Miklós napon, decemberben mindig lekváros buktával vendégeli meg a társulatot. Mindene a foci, de nemcsak nézi a meccseket, hanem ő is rúgja a labdát, ha teheti.

KISS JUDIT ERZSÉBET

 Judit először kommunikáció szakos főiskolásként járt a bábszínházban, hogy egy újságcikket írjon a Játszószínházról. Rövid idő múlva már magasító párnákat rakott az apróbb nézők székére, hogy mindent jól láthassanak a színházteremben az előadásokból. Ma már a szervezési csoport tagja: segít a levelezésben, a sokféle fontos iromány szerkesztésében és a megfelelő helyre juttatásában, és ő tartja a kapcsolatot a társulat tagjaival is. Bábszínházi munkája mellett fejezte be a magyar nyelv és irodalom szakot színháztudományi specializációval a Debreceni Egyetemen 2008-ban.

VINCZÉNÉ FUCHS MÁRIA

Bábkészítő. Ő a „Varroda” rangidős tagja, 1995 óta készít bábokat és jelmezeket a Vojtinában. Azoknak a báboknak a fejecskéi, amiket ő csinált, kicsit mindig hasonlítanak hozzá.

NÁDASINÉ SZEGEDI ÉVA

Bábkészítő. 2ooo óta dolgozik nálunk, azelőtt ruhákat készített. Ő vezeti a varrodát, és egész jól bírja türelemmel, ha a tervezők vagy a színészek többször is változtatni szeretnének a már elkészült bábokon, jelmezeken. 

KISS ANTALNÉ, KATI

Bábkészítő.2oo1-ben állt be a Vojtina varróműhelyébe, korábban nem csinált még bábot, csak ruhákat. Azóta derekasan beletanult, és nemcsak jelmezeivel vidítja fel a bábosokat, hanem jóízű nevetésével is.

BÉRCZI KATALIN

A fa mestere, ő faragja a bábok fejét és ő készíti az előadásokban felbukkanó, szebbnél szebb fából készült kellékeket vagy kisebb díszletelemeket. Korábban az egri Harlekin Bábszínházban dolgozott, 2oo4-től pedig nálunk „farigcsál”. Keveset szól, a keze munkája beszél helyette.

SURÁNYI GERGŐ

„Képíróként” 1998 óta szépítgeti a Vojtinát. Eredetileg könyvkötő a mestersége, neki köszönhetjük például a vendégkönyvet is, ami a kiállítótér előtt található. Gergő a kiállításrendezéstől a kirakatdíszítésig mindenütt ott van, és ő gondozza a játékainkról készült fotókat és filmfelvételeket.

PAPP KRISZTINA

FERENCZI VIKTÓRIA

Viki 2007 őszétől erősíti a Képírók csapatát. Ugyanebben az évben végzett a Nyíregyházi Főiskola rajz- vizuális kommunikáció szakán, és a rajzolás, dekorálás, díszítés- szépítés iránt érzett vonzódása (és földije, volt kollégánk, Borsos Aliz bábszínházról szóló élménybeszámolói) vezették hozzánk. Most a bérletek elkészítésében, a vitrinek csinosítgatásában és a kiállítások rendezésénél kamatoztathatja kreativitását.

FEKETE ERIKA

Pénztáros. Nemcsak dolgozni jár a bábszínházba, anyukaként a kisfiával gyakran ül a nézőtéren is.

MACHLIK ÁDÁM

Ádám kisgyermekkánt sokat járt bábszínházba családjával, így személyes ismerősként üdvözölték a bábosok 2005-ben, amikor munkatársnak szegődött hozzánk. Először a gyerekeket kísérte helyükre a színházteremben, majd 2009 augusztusa óta nála érdeklődhetnek a hozzánk érkezők az információs pultnál.

FEKETE LÁSZLÓNÉ, JULIKA

Ruhatáros. Az ő kezébe adhatják, amit nem szeretnének bevinni a színházterembe, és ő vigyáz a nála elhelyezett ruhadarabokra, táskákra és egyéb holmira. Szívesen elkíséri látogatóinkat a kiállítóterembe nézelődni.

TÖRÖKNÉ JUHÁSZ IRÉN

Általában ő érkezik a legkorábban a Vojtinába: kinyitja az ajtókat, körülnéz, hogy minden a helyén van-e a kis vendégek fogadásához. A bemutatóink után sokszor ő az utolsó, aki elhagyja a házat. Munkája mellett gyakran ad jó tanácsokat a társulat tagjainak, ha valaki náthás, köhög vagy fáj a feje.

BORSI ZSOLT

A bábszínház gondnoka. Ha bármi elromlik, mondjuk, kiég egy villanykörte, nem nyílik egy ablak vagy csőtörés van, akkor Zsolt próbálja megoldani a helyzetet. Őt hívják, ha bekapcsol a ház riasztója vagy egy tűzjelző készülék. Sok időt tölt a bábszínházban, és most már a kisfia is belátogat hozzá édesanyjával, hogy megnézze, hol dolgozik apa.

TAKÁCS LAJOS

Gondnok és anyagbeszerző. Autóra pattan, ha el kell hozni valahonnan a bábszínház munkájához megrendelt anyagokat vagy egy-egy vendéget a vasútállomásról. Amikor a társulat összegyűlik, hogy a munkán kívül is együtt legyen, akkor Lajos szerzi be például a közös főzéshez a hozzávalókat, áll az üst mellett, és jóízű ételekről mesél, míg el nem készül a mi ennivalónk.

SZABÓ TIBOR

Bábszínházunk „mindenese”. 1963-ban, általános iskolásként fogott először bábot a kezébe. A Lúdas Matyi bábegyüttesben is bábozott, majd együttesvezető lett. A debreceni postán dolgozott, majd átvette az ifjúsági klub vezetését. 1975-ben a Vojtina bábegyüttes egyik életre hívója, majd Giovannini Kornél távozása után – némi kitérőt téve a pécsi bábszínházba és a Blattner bábegyüttesbe – a Vojtina élére állt. Az élvonalban maradt az 1993-ban hivatásossá vált Vojtina Bábszínházban és a Vojtina Bábszínész zenekarban is. Ahogy ő mondaná: volt már alapító tag, színész, zenész, játékmester, író, rendező, díszlet – és bábkészítő, gépkocsi –, művészeti és műszaki vezető, stb. Három szép szál „szabólegény” édesapja 2oo6 közepétől nyugdíjasként továbbra is a bábszínház útjának egyengetője és örökös tagja.

JÁMBOR MIKLÓSNÉ, IRÉNKE

Bábszínházunk címzetes „nagymamája” és örökös tagja. Ő volt az első pénz- és munkaügyekkel foglalkozó munkatársunk, akinek az „irodája” a debreceni Csónakázótó partján (is) állt. Irénke 2004-ben átadta a stafétabotot Farkasné Katikának és Gellért Petrának, hogy két kisunokájának szentelhesse a mindennapjait. A 15. évadunk kezdetén elment közülünk, s immáron vigyázó tekintete az égi mezőkről kíséri lépteinket.