Ars poetica

„VOJTINA”? – Ki Ő?

Az 1840-es évek közepén egy Vojtina Mátyás nevű tót diák került Budapestre. Afféle hóbortos, szegény fiú, aki csodabogár verseket irkált, mert a sors, úgy látszik, gondoskodik róla, hogy ez az ország sohase szűkölködjék Csereiberei Andrások és Hazafi Verai Jánosok nélkül. Vojtina Mátyás egyébiránt igen komolyan fogta fel a költői mesterséget. Azt hitte, hogy azt is kell tanulni, akárcsak a csizmadiaságot vagy a szabóságot. Beállított hát Bernát Gazsihoz költő inasnak. Tulajdonképpen csak a tekintetes úr csizmáit tisztogatta, de azért szentül hitte, hogy gazdája mellett halad és ügyesedik a költő-mesterségben.
Meg is mutatta minden versét Bernát Gazsinak, aki viszont a remek ostobaságokkal írótársait mulattatta. A szabadságharc elején írt egy verset Vojtina Mátyás, mely híres lett. Így kezdődik:

„Egy kis halál? Nem tesz semmit!
Őseinknek szintúgy volt...”

(Megjelent Tóth Béla: Magyar Anekdotakincs című gyűjteményében, Budapesten, 1935-ben, Singer és Wolfner kiadásában.
A névválasztást azonban nem a történelmi figura motiválta, hanem Arany János Vojtina Ars poetikája című verse:

Itt a különbség: hogy e látszatot
Igaz nélkül meg nem csinálhatod.
Csakhogy nem ami rész szerint igaz, -
Olyan kell, mi egészben s mindig az.
Tán nem való, hogy ez s ez úgy esett,
Tán ráfogás a felhozott eset:
Mátyás király nem mondta s tette azt;
Szegény Tiborc nem volt élő paraszt;
Bánk, a nejével, megvénült falun,
Sosem dühönge többé a szarun,
Evett, ivott, míg végre elalún:
De mit nekem valód, ha ez esetben
Bánk törpe lesz, Mátyás következetlen?
Ha semmi évszám, krónikás adat
Engem le nem győz, hogy nem tett vadat?
Nekem egész ember kell és király,
Vagy férj, nejéért aki bosszút áll,
S ember-, király-, meg férjben az egyén:
Csip-csup igazzal nem törődöm én.
Győzz meg, hogy ami látszik, az való:
Akkor neved költő lesz, nem csaló,
-Nem a való hát: annak égi mássa
Lesz, amitől függ az ének varázsa:
E hűtlen hívság, mely szebbít, nagyít -
Sulykot, bizony, nem egyszer elhajít:
Ez alkonysúgár, mely az árnyakat,
E köd, mely nőteti a tárgyakat;
E fénytörés átlátszó habon,
E zöld, esős lég egy május-napon;
Ez önmagánál szebb, dicsőbb természet:
Egyszóval... a költészet."...
Jelennek írunk... és tán a jövőnek,
(Legtöbbje pénzért a betűszedőnek,
De az sosem hallgatja Vojtinát,
Gyártván divathoz a vásárfiát;)
Jelennek ír, ki a jelenben él,
- Mondom - közöttünk hisz, szeret, remél,
Küzd, vágy, remeg, örvend, szomorkodik:
Mért élne visszább, vagy húsz századig?
Kinek szokott ruhája lenge burnus,
Csak nyűg, teher lábán az ó kothurnus;
S kiről tudom jól: ki apja-fia,
Röstellem azt, ha élve múmia.

A Vojtina Bábszínház ma is azon az úton jár, amelyen 1975-ben még együttesként elindult. Az évadaink műsortervét elsősorban a magyar népmesékre, mondákra és a magyar klasszikusok alkotásaira építjük, de válogatunk a nagy meseírók írásaiból is. Fontosnak tarjuk, hogy a színpadon szép magyar beszéd szólaljon meg, hogy őrizzük nyelvünk tisztaságát.
Színházunk felvállalt törekvése, hogy az organikus műveltség rendszerében közelítünk a népmesékhez, s próbáljuk kibontani archaikus tartalmait, azokat az emberformáló tanulságokat, amelyeket kötelességünk átadni a jövő nemzedéknek. Hisszük, hogy morális válsággal küzdő világunkban olyan örök emberi, erkölcsi értékeket kell közvetítenünk a gyerekeknek, amelyek segítik őket eligazodni a világban.


MIÉRT PELIKÁNMADÁR A VOJTINA BÁBSZÍNHÁZ JELKÉPE?

„A pelikánmadár többdimenziós szimbólum. Az arany-, a zsoltáréneklő-, a gyémántszavú- és a Kék Madár alakmásaként a csendes, nem látványos szeretet és a boldogság jelképe. Ugyanakkor a pelikán az ősi időjelző rendszerekben, az úgynevezett keleti állatövben a nyári napfordulót jelző állat. Fényben ekkor leggazdagabb a természet, s a fénynek erkölcsileg minősített a szerepe. Amikor a legtöbb van belőle, legtöbb van a jóságból, a szeretetből, az ingyen kegyelemből...” mondja Pap Gábor művészettörténész. Ezért választotta társulatunk emblémájául éppen a kicsinyeit saját vérével tápláló pelikánt.