BALOGH ANDRÁS
1971.VI.18 – 2011. XI.01.
Bábszínész.
A Tisza partján, Szegeden ringatták a bölcsőjét, onnan indult világot látni.
Budapesten tanult játszani és énekelni Gór Nagy Mária Színitanodájában (1993-1996.), amit az Operettszínházban (1996/1997.) próbált ki először közönség előtt.
A televízióban is megmutatta magát két filmsorozat (Kisváros, Tévé a város szélén) szereplőjeként, aztán Egerben állt színpadra, de ott már bábbal a kezében.
Az egri (2000/2001.), kolozsvári (2001.szeptember-december) és veszprémi (2002/2003.) bábszínházban töltött idő után egy szombathelyi kitérővel (2003 nyara, Savaria Karnevál,) 2003 szeptemberében Debrecenbe vezette a sorsa.
Nálunk, a Vojtinában ő keltette életre többek között Jusztint a Tündér Lalában, Miles Hendont a Bonifác, a figurászban vagy Mátyás király udvari bolondját a Ki álmodta a legszebbet? című előadásban. Fehérlófia, Parittyás Vince és Hintás Jimmy volt ő, meg Toldi Miklós, sőt, az univerzum legintelligensebb fedélzeti robotja, Albert! No és fondor lelkületű egyházfi, Harangláb nevű, valamint kakas, kiskecske, király, matróz, ördögfióka, és még sok mindenki, akit bábos fantázia színpadra hív…
2011 októberében két újabb bábelőadásban próbált: az Iciri-piciri mesékben többedmagával, a Batu-tá című vásári játék összes szereplőjét pedig egymaga keltette volna életre, de ezt az előadást már csak az égiek láthatják.
2011 november 1-én, Mindenszentek napján elment, el akart menni, ő döntött így.
Ahogy egy vojtinás kolléga megfogalmazta: „Elszerződött a gondtalanok égi társulatához…”
Megrendültünk. Felfoghatatlan és fájdalmas számunkra a döntése.
Jimmy – Dzsimi…
Így hívta őt mindenki, aki ismerte közelebbről vagy messzebbről.
Jimmy számára a BÁBSZÍNHÁZ és a benne élők, alkotók jelentettek mindent, ami egy emberi életben fontos lehet: itt talált apát, anyát, testvéreket, családtagokat, barátokat, kollégákat, sors- és harcostársakat, olykor ellenfeleket, szerelmet, örömöt, otthont, ünnepet…
Közhelynek tűnhet, de az ő igazi élete játék közben fénylett fel.
Mindennél jobban szeretett játszani: színpadon, színpad nélkül, bábokkal, játékostársakkal, társasjátékokkal…Amikor egy ember elmegy – meghal, eltávozik az élők sorából, elhagyja porhüvelyét -, valamiképp szeretnénk összegezni az életét, megfogalmazni azt, milyen nyomot hagyott bennünk.
Amikor egy művész elmegy, a műveit emlegetjük föl, azt, hogy mi fontosat, különlegeset rejtett is ő el világunk kincseskamrájában.
A színház a perc, a pillanat, a MA művészete. Ami tegnap a színpadon megtörtént, mára már nincs, elfelejtődik. E törvény a bábosoknak sem ad felmentést. A báb még él egy ideig, nézegethető, kézbe vehető, kiállítható, de a lélek, ami életre keltette, elrepült belőle.
Ám ha egy kicsit becsukjuk a szemünket és erősen „odagondolunk”, mi, kollégák, barátok és Ti, kedves közönségünk, akkor előbújnak az emlékképeink Balogh András „Jimmyről”, a bábjátékosról, a kollégáról, az emberről:
- Miles Hendon szerepében szakállt növeszt Rumi László rendező kedvéért, holott úgy néz ki vele, mint egy álruhás detektív…
- Rugós gólyalábon szaladgál a házban, mert a „Fülemüle„ című előadásban ez a dolga…
- Mint Albert, a robot egy gurulós dobozba zárva,furcsa géphangon beszélve, maszkban-sötét szemüvegben is bizalmat ébreszt a kiskorú nézőkben, és az ő segítségükkel megmenti az emberiséget az „ Égen-földön mesé”-ben…
- Fehérlófiaként akrobatákat megszégyenítő ügyességgel küzd sárkányok ellen a színpadon…
- Zsonglőrlabdákkal gyakorol éjjel-nappal a Brémai muzsikusok cirkuszi jeleneteihez…
- Főzni tanul, és tanácsokat kér a bábszínház nőtagjaitól…
- Gitározik, dobol és énekel…
- Nevet, úgy, ahogy csak ő tud…
- Béla bácsival vitatkozik…
Mi, vojtinások hiszünk abban, hogy lesznek gyerekek,akik a Vojtina Bábszínház előadásain szerették meg a színházat, a játékot, s akik 10-15-20 év múlva azt mesélik majd egymásnak felnőttként, hogy: „ Képzeld, amikor másodikos voltam, egyszer a 31-es buszon hazafelé menet láttam a Farkast ( Megyeri Béla) meg a Parittyás Vincét ( Balogh András „Jimmy”)!....
Isten Veled.
Nyugodj békében.
<< vissza