KOZMIKUS VILÁGREND KERESÉSE A BÁBSZÍNPADON: PAP GÁBORÉS A VOJTINA KÖZÖS MUNKÁI
 

A Vojtina Bábszínház tagjai 1985-ben ismerkedtek meg Pap Gábor művészettörténésszel, s ez a momentum döntő fontosságú az együttes további arculatát és gondolkodásmódját illetően.
Pap Gábor a debreceni szabadegyetemen tartott előadásokat abban az időben, amelyeken a magyarságot érintő legfontosabb kérdések (eredetünk, hitvilágunk, népművészetünk, stb.) mellett népmeseelemzésekkel is foglalkozott. Vadász György fotóművész ismertette meg személyesen Szabó Tibort Pap Gáborral, aki a hivatásos kultúrpolitikai verziótól eltérően szemlélte a magyar néphagyományt.
Pap Gábor a magyar népmesék és az évkör összefüggéseit a hetvenes évek második felében kezdte kutatni Makoldi Sándor, a jeles festőművész és etnográfus, művésztanár ösztönzésére. Szerinte a népmeséket a világegyetemmel még szerves egységben létező emberi közösségek fogalmazták meg, és az égi rend tudásának leképezésével születtek. Megfogalmazzák azokat a helyzeteket is, amikor ez a rend valamilyen okból felborul, megmutatják a próbatételeket, a krízishelyzeteket és a megoldási lehetőségeket. A káosz helyett a világegyetem minden része a harmónia felé törekszik, ezért a népmesék mint leképzett valóságok mindig a rend megteremtésével végződnek.
A bábegyüttes és Pap Gábor első közös munkája a Szépenzengő pelikánmadár, amit 1985-ben kezdtek próbálni, 1986-ban be is mutatták, de 1987-ben láthatta a közönség teljesen készen. A bábokat Szász Zsolt, a díszleteket Pikó Sándor festőművész tervezte és készítette, a zenét a Karikás együttes szerezte és játszotta.
1994-től a Vojtina társulata Láposi Terka személyében megtalálta azt a tervezőt, aki értő módon tudta bábszínpadra állítani a korábban már említett asztrálmitikus meseelemzésen és a magyar néphagyományon alapuló bábjátékot.
Pap Gábor a későbbiekben több előadást rendezett még a Vojtinában, így a Lúdas Matyit (1994.), A kiskakas gyémántfélkrajcárját (1994.), A világhírű Kis Miklóst (1996.), valamint a Rege a csodaszarvasról (2000.), és a Jött éve csodáknak (2001.) című előadásokat. A Szépenzeng pelikánmadár 1995-ben felújítva ismét színpadra került .
A Vojtina Bábszínház és Pap Gábor útja közös abban a szándékban, hogy megőrizzék és zsigeri valósággá tegyék a magyar nép múltját, hagyományait, mert csak úgy építhető fel a renddel és harmóniával teljes jövő, ha az ember merítkezik a múltból.

<< vissza