VÁNDORLÁSOK ÉS VÁLTOZÁSOK (1996 – 2001)
 

Az immár hivatásossá vált és képzett bábszínészekkel bíró Vojtina Bábszínház rögtön a stúdiós képzés befejezése után nehéz helyzetben találta magát. Varga Orsolya és Szabados Zoltán 1996 nyarán átszerződött a kecskeméti Ciróka Bábszínházhoz, Bartha Anikó Budapestre költözött, Bozsányi Melinda pedig a tanítóképző főiskola hallgatója lett. Az alapítótagokon és Reschofsky Györgyön kívül egy, a stúdióban végzett bábos (Mezősi Judit) maradt a társulatban, de ő a következő évben befejezte a bábozást. A helyükre négy új ember érkezett, akikkel mindent az elejéről kellett kezdeni a bábozást illetően (Dóka Tilda, Balogh Janó, Krucsó Júlia Rita és Papp Melinda).
Ugyanebben az évben kapta meg a bábszínház a Gambrinusz közben, a Piac utca 26./a-ban a Gyermek- és Ifjúsági Központ korábbi székhelyének helyiségeit. Ez nagy előrelépés volt abból a szempontból, hogy az előző években csupán a Kölcsey Művelődési Központban található játszóhely bizonyult stabil bázisnak, viszont a bábszínház működtetéséhez szükséges irodák, műhelyek és raktárak évről évre különféle bérleményekbe kényszerültek. A Gambrinusz közben szinte minden ( a színpadon kívül) egy helyre került, valamint rendelkezésre állt egy játszóháznak kialakítható terem is. Láposi Terka és a bábszínház vezetőinek kezdeményezésére 1996 őszén elkezdődtek az első, az évkörön és a szerves műveltségen alapuló dramatikus és kézműves játszóházi foglalkozások. Eleinte a bábszínészek is közreműködtek animátorként a dramatikus foglalkozásokon, 1998-tól azonban az immár főállású munkatársként a Vojtinához szerződött Láposi Terka vezetésével kialakult a játszóház kis csapata lelkes, hozzáértő, művészetszerető fiatal pedagógusokból.
A bábszínészek 1996 novemberében Lipcsébe utaztak A három kismalac és a farkas német nyelvű változatával,1999-ben a Frankfurti Nemzetközi Vásáron játszottak,1997-ben,1999-ben és 2001-ben pedig ugyanezt a német nyelvű előadást mutatták be az ausztriai Hartberg gyerekközönsége előtt.
A bábszínházban és a kisebb vidéki városokban játszott előadások száma a korábbi évekhez nem csökkent, viszont egyre több bérletes látogatta a Vojtinát. Évente 4-5 új előadást, illetve felújítást láthattak a nézők, a bábszínház társulata és vezetői pedig egyre inkább úgy érezték, elengedhetetlenné válik hamarosan egy nagyobb befogadóképességű, kizárólag a bábszínház által birtokolt játszóhely kialakítása. A színpad és a műhelyek különböző „székhelye", a Kölcsey Művelődési Központ időbeosztása, később annak megszüntetése nagyban nehezítették az eredményes munkát.
A Vojtina bábegyüttes 2000-ben ünnepelte 25. születésnapját (minden egykori tagot, szimpatizánst, bábos kollégát és külföldi partnert meghívtak az ünnepi összejövetelre), s ezen a találkozón már az ünneplők is értesülhettek az örömhírről: saját otthonba költözhet a Vojtina 2001-ben.
Új tagok és vendégművészek egyaránt felbukkantak 1997-től a Vojtina színpadán. Színészként 1998-ban Sőrés Róza (2001-től játszóházi munkatárs), 1999-ben Gellért Éva, 2001-ben Szabó Balázs szerződött a bábszínházba. Vendégművészként Földeáki Nóra, Társi István, Rápolti Mónika és Rumi László színesítette a játékosok palettáját.
Az 1996-2001 között eltelt évadokban több jelentős előadás született: a Debrecenben elsősorban rendezőként alkotó Rumi László által színpadra állított, nagy szakmai vitát kiváltó Sellőének (1997.), később a többszörös fesztiváldíjas (Kecskemét, Miskolc, Besztercebánya, Szabadka) a Kendzsebáj menyegzője. A millenniumi év tiszteletére színre vitt Rege a csodaszarvasról, melyet Pap Gábor rendezett, hasonlóképpen kiemelkedő pont a Vojtina életében. Kovács Ildikó kifejezetten kisebb gyermekeknek szóló előadásai Paprikajancsi szerenádja, Dr. Doolittle és az állatai szintén jelentős közönségsikert eredményeztek.
A Kölcsey Művelődési Központban töltött utolsó évad végén egy szokatlan műfajú előadás előbemutatóját láthatták az érdeklődők. A felnőtteknek szóló, „kocsmaszínház-"ként aposztrofált Tökmag Tom és Hórihorgas Tom című előadást Sramó Gábor, a pécsi Bóbita Bábszínház igazgatója állította színpadra. Ezzel realizálódni látszott a Vojtina régi vágya, miszerint nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is meg kellene ismertetni közelebbről a bábjáték varázsával.

<< vissza